Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ ÉSA BUDAI POLGÁROK 1694. ÉVI VISZÁLYA 4í A polgárok megnyugtatására kilátásba helyezte a kamara a kiváltságok megadását, melyek sorába a választási szabadságot is bele fogja •venni. Megrótta azonban őket a nyugtalankodásukért és figyelmükbe ajánlotta, hogy amennyiben panaszuk van, forduljanak hozzá, a kamara gondjukat fogja viselni és támogatni fogja őket: Ami az egymásra szórt vádakat illeti, azoknak következményei alól mindenkit felmentett azzal, hogy a jövőben büntetés terhe alatt tartózkodjanak a vádaskodástól. 71 ) Amint látjuk, ez a leirat igyekezett tárgyilagosan állást foglalni a felmerült kérdésekben és Ungerre, valamint Bösingerre egyforma mértéket alkalmazott, amikor mindkettejük terhére megállapította az elszámolási kötelezettséget. Unger számára azonban sokkal kellemetlenebb volt ez az intézkedés, mert felfüggesztését vonta maga után. Végeredményben egyikük sem érte el célját, míg azonban Bösinger felhagyott a vádaskodással, Unger mindent megtett az elvesztett tisztség visszaszerzésére, Valamint a történtekért biztosított bocsánat hatálytalanítására. Ezért továbbra is vádakkal illette ellenfelét. Kellemetlenül érintette a leirat az adminisztráció vezetőit. A kamara nem hozzájuk intézte a viszály rendezésére vonatkozó rendeletét, hanem a városi tanácshoz és ezzel abbeli szándékát fejezte ki, hogy nem az ő révükön akarja rendezni a kérdést. Ebből eléggé megérthették, hogy az ügyben követett eljárásukkal az illetékesek nem voltak megelégedve, éppúgy az eredményeikkel sem. Különöskép fájdalmas volt számukra, hogy az általuk kinevezett Ungert felfüggesztették, pedig éppen az" adminisztráció tekintélyének megóvása érdekében kérték annakidején ä polgármesteri állásban való megerősítését. Rossz néven vették azt is, hogy Bösingert és Fabert felmentették a vádak alól, jóllehet valóban sok kellemetlenséget szereztek nekik. ; '' Jelentős eredménye volt a leiratnak, hogy kihirdetése után a polgárok által elkövetett erőszakoskodások teljesen megszűntek. Ez bizonyítja, hogy a kamarának még mindig nagy tekintélye volt a lakosság előtt. Teljesen még nem békült meg a polgárság a helyzettel, de ez csak egyik követelésüknek a fenntartásában és hangoztatásában nyilvánult meg. Mikor az adminisztráció, melyre a városnak címzett kamarai rendelet kézbesítése hárult, Ungernek akarta azt átadni, Faber tiltakozott, hangoz* taiva, hogy ő az igazi polgármester. Végül Küechl szindikus olvasta fel a kamara leiratát. Ennek megtörténtével felhívták Fabert, hogy adja át â város pecsétjét, egyúttal a nála levő közpénzeket is, megfelelő elszámolás kíséretében. Faber a pecsétet átadta, megígérte, hogy elszámolást is készít, azonban arra hivatkozva, hogy Ceresola, az új kamarás távol van, a pénzt nem adta át. 72 ) Nyomban ezután megbeszélte a helyzetet párthíveivel, majd a parancsnokkal, akitől tanácsot is kért a teendőkre nézve. A polgárok a megbeszélés után kijelentették, hogy csak abban az esetben ismerik el Sáuttermaistert polgármesterüknek, ha Küechl szindikus távozik állásából! Kívánságuk megokolásául azt hozták fel, hogy a szindikus tudomására hozza az adminisztrációnak a tanácsban történt dolgokat, bűnös a tizeddel és accisával váló megterheltetésükben, a katonáknak a polgári házakba szokásos beszállasolását előmozdította és résztvett annak afreajuk hátrányos ffiU^Hffi^H^^^aHBB^^H
