Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
38 KOVÁCS IAJOS kellemetlen helyzetbe hozza, részleteket közölt a volt polgármesternek városi ügyekben hozzá intézett leveleiből. Ezek közül legérdekesebb az a részlet, mely Kollonies tábornoknak Buda támogatása körül és a kamara elnöki székében vitt szerepére vonatkozik. Bösinger szerint el kell ismerni,hogy keserves dolog a bíbornoknál bármit is elérni, mióta a kamarát vezeti ; néha azt sem tudja, hol áll a feje és ezerszer jobb lett volna a szegény budaiakra nézve, ha sohasem vállalta volna az elnöki széket, mert megelőzőleg, mikor csak bíbornok volt, sokkal több jót tett Buda városának. 59 ) Küechl ezt a valóságot fedő állítást természetesen Bösinger hitelének aláásására hozta fel. Úgy látszik azonban, hogy vagy nem jutott Kollonics tudomására ez a kijelentés, vagy sokkal tárgyilagosabb ember volt a bíbornok, semhogy maga is ne érezte volna Bösinger véleményének helytálló voltát. A szindikus, védekezésének lezárása után, elégtételt kért az ellene felhozott vádakért és azt kívánta, hogy sújtsák Bösingert olyan büntetéssel, mint amilyen neki járna, ha igazak volnának a vádak. Két tanúsítványt is mellékelt védekezőiratához. Az egyiket Ungerék adták neki és arról van benne szó, hogy Bösinger vádjai nem igazak, mert Küechl mindig teljes megelégedésre szolgálta a várost, közhasznú tevékenységet fejtett ki, a viszályokat pedig igyekezett elsimítani. 60 ) A másikat Lintschinger atyától, a budai Jézus társasági rendház főnökétől kapta, aki kifogásolta, hogy Bösinger tanuként hivatkozott rá az egyik vád megerősítése érdekében. 61 ) Igen ügyes fogáshoz nyúltak az adminisztráció és Ungerék, mikor sok egyéb mellett szőnyegre hozták Bösinger és Faber anyagi megbízhatóságának kérdését. Ez időtájt mindkettejüknek nagyobb adósságai váltak esedékessé és ezeket nem tudták rendezni. Bösinger korábban rendezett anyagi viszonyok között élt. Igénybe vett ugyan egyes esetekben nagyobb kölcsönöket, hitelezőit azonban megnyugtathatta, hogy gyógyszertárai, ingatlanai bőséges fedezetül szolgálnak követeléseikre. Különféle okokból, így a mozgógyógyszertár kockázatos volta miatt, továbbá mivel a város nem térítette meg azokat a kiadásait, melyeket a kiváltságok visszaszerzése érdekében vállalt, fizetési nehézségei támadtak. Ellenfeleinek mindenesetre szerepük volt abban, hogy most többen követelni kezdték rajta az általuk nyújtott hitelek visszafizetését. Faber Budán már nagyobb adóssággal terhelten telepedett le. Mikor elhatározta, hogy Magyarországra vándorol, 3000 forintnyi kölcsönt vett fel, mert azt remélte, hogy itt módjában lesz ezt a tőkét üzleti tevékenység folytatásával megsokszorozni és akkor adósságát is rendezheti. Számítása nem vált be és hitelezője 1693 végén szorgalmazni kezdte követelése megtérítését. 62 ) A Faber elleni eljárás vitelére Herdegen császári élelmezési biztos kapott megbízatást, az ő révén pedig az adminisztráció vezetőinek pontos tudomásuk volt az ügyről. Bösinger és Faber anyagi zavarait ismerve, mikor február 2-án jelentést tett az adminisztráció a kamarának az Unger eskütétele alkalmával történt eseményekről, azt a vádat emelte ellenük, hogy az egész viszályt egyéni érdekből támasztották és összetévesztik az »officiumot« a »beneficiummal«. Hivatali állás csak védelmül kell nekik, nehogy egykönnyen
