Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉIDBZ '•$& tekintetben a Béla-torony aljai szőlőleveles oszlopfőkkel és a nyugati főkapu hasonló díszű keretívével egyaránt szoros rokonságban van.

108

) A mellékhajók boltozatainak kapcsán meg kell még említenünk azt a nagyméretű zárókövet, melynek tárcsáját faragója pajzzsal díszítette.

109

) A zárókő keresztboltozathoz tartozott, bordái egymást 90 fokban metszik, amiből nyilván az következik, hogy négyzetalapú tér boltozatának faragott dísze volt. Ha tekintetünket a budavári plébániatemplom alaprajzára vetjük, úgy négyzetalapú boltmezőket csakis a mellékszentélyekben láthatunk ; e zárókő eredeti helyét tehát csak e boltozatok valamelyikében sejthetjük. Zárókövünk stílusbeli hovatartozására irányítást bordájának keresztmetszete nyújt, mely rajzban a budavári plébániatemplom főhajójának toronytól számított első boltozatát díszítő meduzafejes zárókő bordakeresztmetszetével azonos. Végül vegyük szemügyre a Halászbástya-kőtár egyik, még említést érdemlő faragványát. E zárókő is keresztboltozatból való, bordái egymást körülbelül 45 fokban metszik s tárcsáját akantuszlevelek közül kitekintő maszk, díszíti.

110

) Bordakeresztmetszete az eddig ismertetett profiloktól mind eltérő s mérete a templombelső boltozatainál alkalmazott bordákés zárókövekhez viszonyítva kisebb, Kétségtelennek látszik, hogy valami kisebbméretű építményből származhatott. Ha végigvizsgáljuk Schulek Frigyesnek a budavári plébániatemplomról készített felmérési alaprajzát, úgy 45 fokos bordakeresztezésű boltozatokat seholsem találunk rajta, így egykori helyének megállapítása lehetetlen. A budavári plébániatemplomból származó maradványok közül már csak alig néhány töredék kerülte el figyelmünket. B szórványos anyagból elsősorban két oszloplábazat tűnik szembe : az egyik körülbelül 60 fokos törésű falsarokban nyert elhelyezést,

111

) a másik pedig farpillér-nyelvet kísérő háromnegyedoszlop lábazata volt.

112

) Az előbbi egykori helyét összehasonlító módszerünkkel megállapítani ugyancsak nem-lehetett és a faragványnak mind formája, mind pedig méretei számunkra útmutatással nem szolgálnak arra nézve, hogy a budavári plébániatemplom mely épületrészével lehetne kapcsolatba hozni. Az utóbbi azonban mindenesetre a főszentély sedilia-fülkéit tagoló oszlopok egyikének lábazatául szolgált, noha oszloptörzse a sedilia-oszlopfőkből következtetett oszloptörzsek vastagságához képest kissé vékonyabbra sikerült. A lábazat formái, és további méretei azonban kétségtelenül egyeznek a Koronázó-f őtemplom főszentélyének sedilia-oszloplábaival és a lábazat alakja sem enged meg másféle elhelyezésre utaló feltevést. A Koronázó-főtemplom sedilia-fülkéinek ez említett oszlopfői háromkaréjos íveket tartanak. Bgy ilyen háromkaréjos ívet a Halászbástya-kőtár őriz,

113

) s mivel ennek mérete a mai főszentély fülkeíveivel nagyjából egyezik, úgy e töredéknek a budavári főtemplom szentélyfülkéinek egyikével való azonosítása elé akadály nem gördül. Végezetül meg" kell emlékeznünk a Kisbaári Kiss- és KordelyKováts-gyüjteményben található egy-egy vízköpőről is. A Kisbaári Kissgyüjteményben levő darab eredetinek látszik, hogy azonban a budavári plébániatemplom mely részének faragványa volt egykoron — megállapítani ezideig nem sikerült.

114

) A Kordely-Kováts-féle faragvány azonban minden valószínűség szerint nem eredeti, hanem már a Schulek Frigyes által