Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ 151 kórusrészében a középső falpilléreken, tehát az egykori ötödik hosszház r pillérpár helyén felhasználta. 89 ) Arra való tekintettel, hogy a Koronázó? főtemplom e része nem az eredeti alaprajz szerint épült és az egykori elrendezésben is a szóban levő mai falpillérek helyén oly pillérpár állott, melynek faragott dísze.nem volt, következésképen nyilvánvaló, hogy Schulek Frigyes ebben az esetben nem követte, de nem is követhette az eredeti formák átmentésének már annyiszor idézett elvét. A további két oszlopfőnek pedig a magassági mérete árulta el, hogy egykor a szentélyf záródás sediliaftilkéinek fejezetdíszéhez tartozott. 90 ) Négy párnafejezet helye maradt tehát ezideig ismeretlen előttünk. Ezek közül egy oly töredékes állapotban maradt ránk, hogy méretei meg sem állapíthatók, vele kapcsolatban, egyelőre fel kell adnunk minden reményt arra nézve, hogy belőle egykori helyére vonatkozóan valamit is megtudjunk. 91 ) Egy másik idesorozott fejezet mérhető állapotban van ugyan, 92 ) magassága 26 cmj, oszloptörzsének vastagsága pedig 19 cm, de e méretekkel sem a budavári plébániatemplom eredeti oszlopfői között, sem pedig a Koronázó-főtemplom fejezeteinek seregében nem találkoztunk, így az oszlopfő mérete számunkra útbaigazítást ugyancsak nem ad. A méretek egybevetése azonban a még fennmaradt két fejezetnél eredményre vezet : mindkét faragvány magassága 35 cm, az egyik valamely derékszögű falsarok 16 cm vastag háromnegyed-oszlopának fejezete volt, 93 ) a másik pedig három háromnegyedoszloppal kísért falpillért zárt le, 94 ) hol e kísérő oszlopok vastagsága 16, illetve 45 cm-t tett ki. Eddig szerzett ismereteink szerint 35 cm magas fejezetek a budavári plébániatemplomban csakis a főszentélyt díszítették, amiből önként következik, hogy e két faragvány egykori helye csakis itt kereshető, A szentélyzáródás fejezeteit azonban előbbi vizsgálataink során megtaláltuk már s ugyancsak tudjuk, hogy az ötödik pillérpáron fejezetek nem voltak : oszlopfőinket tehát csakis a nyugatról számított negyedik pillérpár egykori fejezeteivel azonosíthatjuk. E pilléreken — a felmérési alaprajz tanúsága szerint — voltak 16, illetve 45 cm vastag kísérőoszlopok, e helymeghatározás tehát az építészeti részletformákkal sem kerül ellentétbe. Ilymódon a párnafejezetek több, mint felének eredeti helyét sikerült megnyugtató módon valószínűsíteni. Helymeghatározásunk eredménye szerint a hét faragvány közül azonosítható négy fejezet mind a főszentély faragott díszéhez tartozhatott s így nem is látszik túlzottnak az a feltevés, hogy a párnafejezetek a főszentély és a vele egy építési periódusban elkészített épületrészek szobrászati anyagából származnak. A fentiekből nyilvánvaló, hogy Schulek Frigyes a Koronázó-fő templom főszentélyének kórusrészénél az egykorú formák eredeti helyen másolatok által való megörökítésének elvét nem követte. Eljárását több szempont magyarázza : az eredeti szentélyalaprajzi elrendezés be nem tartásával bizonyára számos részlet másolása vált lehetetlenné, továbbá a nyugatról számított negyedik és ötödik pillérpár — mint azt a felmérési alaprajz is mutatja — az idők folyamán végzett átalakításoktól, hozzátoldásoktól, kiváltásoktól és helyreállítási munkálatoktól igen sokat szenvedett. Ezek a pillérek át meg át voltak építve, tagozataik átfaragva, díszítéseik tehát minden bizonnyal viharvert állapotban érték meg a lebontást. Könnyen elképzelhető, hogy Schulek Frigyes például a negyedik
