Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
130 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF Schulek Frigyes a budayári plébániatemplom északi oldalának szóbanforgó részleteiről csupán két, számunkra érdekes felvételt készíttetett. A fényképek egy erősen megrongált gótikus kapuzat két oldalát örökítették meg, 57 ) melynek a Gara-kápolna északi mellékszentélybe nyíló és Xers Pál jelentéséből ismeretes kapujával való azonosítása különösebb nehézséget nem okoz. Mindenekelőtt maguk az eredeti fényképaláírások is e mellett szólnak, mert lerögzítik, hogy e felvételek a Szent István-kápolna lebontásakor készültek. A Szent István-kápolna pedig az egykori Gara-kápolna helyén épült a barokk-korban. Az egyik fénykép továbbá a már épülőfélben levő Koronázó-főtemplom egy jellemző részletét is megörökítette, melyben a keleti sekrestye déli falára ismerhetünk : jól látható rajta a sekrestye főszentélybe vezető ajtaja s vaskos boltozati bordáinak erőteljes formákat mutató gyámköve. E fénykép tehát a Gara-kápolna kapuzatát észak felől örökítette meg. A másik fényképen viszont a kapuzat síkján túl lépcsőzet nyomai vehetők ki. A budavári plébániatemplom Schulek Frigyes által készített alaprajza szerint a Gara-kápolna északi falához barokkori lépcső simult, következésképen fényképünk a Gara-kápolna kapuzatát, dél felől ábrázolja s akkor készült, midőn a kápolna északi fala s ezzel együtt a barokk-kori lépcső is elbontásra került már. Tehát a fényképek alapján a szóbanforgó kapuzat alaprajzi helye pontosan meghatározható. Azonosításunk csattanós igazolására szolgálhat az a körülmény, hogy a Schulek Frigyes által készített egykori alaprajzban a megfelelő helyen ugyancsak kapuzat van jelezve. A Gara-kápolna kapuzata a déli Mária-kapuhoz hasonlóan ugyancsak kétnyílásii volt. A szentély felé rézsútosan kiszélesedő bélletét szamárhátívekkel díszített két szemöldökkő kötötte össze, melyeket középen egykor a kapu-osztó kávakő támasztott alá. A bélletek lábazata sajnos már csak nyomokban ismerhető fel, de minden valószínűség szerint kiskiülésű párkányzatból állhatott csupán. E lábazatokra metsződhettek a bélletsíkokat díszítő vakrácsok bordái. A bordák a kapunyílások felső harmadának magasságában elhelyezett páros bélletfülkéket is körülvették, a szemöldökkövek vonalában pedig vakráccsal díszített szamárhátívbe borultak össze s így a szemöldökkövek díszítőmotívumát a bélleteken mintegy megismételték. A szemöldökkövek mindegyike háromosztású, sátortetővel fedett szoborfülkét tartott. Az észak felé nézve baloldali szoborfülke a többihöz képest eléggé épen maradt meg, a jobboldaliból azonban csak hátfalának kétharmada állt a fényképezés idején. Az épen maradt sátortető rézsűben végződött s így nem látszik lehetetlennek, hogy a sátortetők fölött indított bélletív nem domborművei volt kitöltve, hanem egyszerűen ablaknyílást keretezett. A kapuzat egykori szobrászati díszéből csak a bélletfülkék domborművei maradtak meg hírmondónak. A kapuzat északi oldala kevésbbé díszesen volt kialakítva : bélletmélység hiányában a kapuzat tagozása a fal síkjába kényszerült. A szemöldökkövek szamárhátívéből ezen az oldalon keresztvirágok sarjadtak, hogy a nyílások fölött elhelyezett szoborfülkék hátfalát díszítsék, az ívek között pedig minden bizonnyal szoborkeretelő s toronyfi-szerűen kialakított sátortető terhelhette a kapuosztó kávakövet. Ez a toronyfi a falsíkon látható nyomokból következtetve elég magas lehetett, mert a szobor-
