Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

128 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF teteje

42

) és egy szemmelláthatóan pótlásként beépített, tehát valamely későbbi helyreállításból származó bélletoszlopszék töredéke is fennmaradt.

43

) A keretkövek vizsgálata további érdekes megfigyelésekre vezeti a kutatót. 33 töredékek ugyanis azt bizonyítják, hogy az ajtónyílásokban az eredeti terv szerint ajtószárnyak nem voltak, mert rajtuk ajtótok elhelyezéséhez szükséges horony, káva nincsen. Nyilvánvaló tehát, hogy a Máriakaput nem közvetlenül szabadbanyílóan tervezte mestere. Ez a körülmény arra vall, hogy a kapuzattal együtt előcsarnok építésére is sor került. Bs tényleg, Schulek Frigyes az általa készített s a lebontás előtti állapotot megrögzítő alaprajzon a Mária-kapu előtt valamely elpusztult építmény körítő falait jelezte, melynek legalább alapozása, ezek szerint, kétségtelenül felszínre kerülhetett.

44

) Lers Pál 1878 július 24-én kelt jelentésében meg is emlékezik erről a nyolcszögű építményről s azt írja, hogy alapfalainak nyomait megtalálták. Mivel ez az épület kapuzatunkat tényleg eltakarta, így rendeltetésére nézve kétség nem merülhet fel : előcsarnok lehetett, mely a fenti megfigyelések alapján a Mária-kapuval egyidőben, egyszerre épült. Kapuzatunk kerekplasztikai díszítésére vonatkozóan bizonyosat nem tudunk. Fényképeinken a bélletek oszlopfülkéi üresen tátonganak felénk. Hogy azonban mégis érdemesnek látjuk a Mária-kapu ezideig ismeretlen szobrászati alkotásaival való foglalkozást, arra az alább elmondandók szolgálnak igazolásul. A Halászbástya-kőtár többek között négy erősen megviselt állapotban levő, homokkőből faragott szobortöredéket őriz. E négy faragvány közül az egyik egy 83 cm magas, két töredékből összeállított Madonna-szobor, melynek csupán karjai és feje hiányzanak,

45

) a másik Keresztelő Szent János szobrának 58 cm magas töredéke,

46

) a harmadik és negyedik pedig ma már meg nem határozható alakábrázolásból származó 43, illetve 31 cm magas szobortöredék.

47

) Töredékeink a faragás módjából és stílusukból következtetve szorosan összetartoznak és tagadhatatlanul a Mária-kapu ívdomborművének formafelfogását tükrözik, annak stílusához kapcsolódnak. A szobrok, eredeti magasságukat tekintve, két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba a Madonna-szobrot és a kisebbik ismeretlen alakábrázolásból származó töredéket sorozzuk, magasságuk a Madonna-szobor méretéből következtetve, körülbelül az egy métert ütheti meg. Már a Keresztelő Szent János töredékdarabja és a nagyobbik ismeretlen töredék egykori mérete nagyobb volt s úgy 1-20—1-40 méterre tehető. Feltevésünk szerint a Madonnaszobor és társtöredéke a Mária-kapu szobrászati díszítésére szolgált a középkorban : e két szobor magassága a bélletfülkék magasságának felel meg, s a Mária-kapu szobrászati alkotásai között okvetlenül kellett egy Madonna-szobornak is lennie. A kapuzat bélletoldalaiban három szoborhellyel kéli számolnunk : kettő a bélletfülkében állt, egy pedig az osztókávakövet díszítette. Ha tehát feltevésünk helyes, akkor a Madonna-szobor egykori helye az osztókávakövön lehetett, mint azt a francia és a franciás szellemben megalkotott kettős kapuzatok példázzák, a társtöredék pedig a bélletfülkék valamelyikében foglalhatott helyet. A másik két szobortöredék elhelyezésére vonatkozóan semmi támpontunk nincsen, de nem