Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ 123 fennmaradt lábazat keresztmetszete a fényképekről megállapítható, s a mai lábazattal való egybevetése arra az eredményre vezeti a kutatót* hogy Schulek Frigyes ezt a részletformát is átmásolta az újjáépítéskor. Már az övpárkány keresztmetszetét a fényképekből megállapítani sajnos nem lehetett. A barokk-átépítések alkalmával legnagyobb részét lefaragták s csak a torony délnyugati saroktámpillérén maradhatott fenn oly épen, hogy formáinak másolására lehetőség nyílott. E részletről azonban a fényképek kielégítően nem tájékoztatnak bennünket. A déli torony első emeletének nyugati homlokzatát magas, keskeny, lándzsaalakú ablak törte át. Mérete után ítélve ketosztású lehetett, de kőrácsa az idők folyamán kitörött s a későbbi tatarozások alkalmából újjal nem pótolták. Schulek Frigyes az újjáépítéskor ezt az ablakformát is átvette s így legfeljebb a mai ablak kőrácsát tekinthetjük Önálló tervezési munkájának. Az első emeletet a másodiktól hatalmas rézsű választotta el, mely egyszersmind a négyzetalapú s a nyolcszögletes toronyrészek közti átmenetül is szolgált. E rézsűre metsződ

tek a második emelet ablakainak gazdagon díszített béllettagozatai, valamint a toronyéleket szegélyező hengertagok oszlopszéke. A falsíkot felülről csüngő levelekkel díszített háromkaréjos vakrácssor zárta le, mely egyúttal a következő emelet ablakrézsűjét is támasztotta. E díszes osztópárkányt az élhengerek megszakították, hogy mintegy összefűzzék a toronynyolcszög emeletekre tagolt testét. Az ablakok itt is igen megviselt állapotban voltak az újjáépítés idején : kőrácsaik kitörtek s nagyrészük befalazásra került. Schulek Frigyes azonban ez emelet részletformáit is gondosan megfigyelte és az ablakbéllet keresztmetszetétől kezdve az élhengerek motívumán át a háromkaréjos osztópárkányig minden részletet újra alkalmazott művén. Saját kezemunkájának legfeljebb itt is az ablakkőrácsok tervét tekinthetjük. De ezt is csak azért, mert semmi adat nem maradt fenn arra nézve, hogy az elfalazott ablakok kibontásakor az egykori kőrácsok, ha töredékesen is, de napfényre kerültek-e s így nem tudható, hogy e kőrácsok megrajzolásánál állott-e hiteles előkép rendelkezésére vagy sem. A harmadik emelet ablakai voltak a legdíszesebben kialakítva; gazdag béllettagozataikon kívül az élhengerek közé kifeszített átvetőpárkányok szamárhátíve fokozta formagazdagságukat. Az átvetőp.árkányok az élhengerek testéből könyökvonalban buggyantak elő s ívüket kúszólevelek díszítették. Az emeletet ugyancsak háromkaréjos vakrácsból álló osztópárkány zárta le, melynek bordái az átvetőpárkányok ívére támaszkodva az ablak és a párkány közötti falfelület további díszítését szolgálták. Schulek Frigyes ennek az emeletnek is minden formaelemét átmásolta művében s ez alkalommal is legfeljebb az ugyancsak hiányzó ablakkőrácsok megtervezését tekinthetjük önálló munkájának, noha ebben az esetben sem tarthatjuk kizártnak azt a lehetőséget, hogy a befalazott ablakok kibontásakor e részletformákra is elegendő támpontot lelt. Az egykori formák és részletek eredeti helyen való újraalkalmazására irányuló igyekezetét különben még az a körülmén3

r is mutatja, hogy a torony harmadik emeletének délnyugati ablakába befalazott Mátyás-címert eredeti elhelyezésének megfelelően újra kifaragtatta. . _ '• , - - ,