Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117
BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD ElySŐ FEIyÉBEN 107 A pályázatot, szerény húsz arany díjjal, 1843 elején írták ki. És várták a hazafias és művészi ihletben fogant éneket, amelyet majd a nemzet a lelkébe fogad és imádsággá szentel. -\ - • A további fejleményeket így mondták el a hírlapok a Nemzeti Színház igazgatóságának közlései alapján : »Bartay igazgató úr hivatalos jelentése szerint az általa Vörösmarty Szózatára készítendő melódia jutalmául kitett húsz arany pályadíjra a határnapig huszonkét pályamunka érkezett, melyek a műbírák által megvizsgáltatván s közülük a jelesebbek kiszemeltetvén, a nemzeti színpadon nyilvánosan elő fognak adatni s előadásuk után a legjobbnak a húsz darab arany a műbírák által odaítéltetni.« Ezt az egyetlen mondatba foglalt jelentést három héttel utóbb újabb közlemény követte : »A' Vörösmarty Mihály Szózatára érkezett húsz (az elébb még huszonkettő volt) pályadal megbírálása április 28-án megtörténvén, az említett pályaművek közül a második számú »Ki mer, nyer« s a harmadik számú »Minden ember legyen ember és magyar« jelszavuak szemeitettek ki nyilvános előadás végett, midőn egyszersmind a teljes czímű bíráló választmány ítélete nyilvánosan fel fog olvastatni s a jutalmat nyert mű jeligés levele felbontatni.« Azután elmondja még a jelentés, hogy a pályamunkák között van egy kantáta is, amely műfajánál fogva nem vehet részt a pályázaton, de olyan értékes munka, hogy mégis meg akarják ismertetni a közönséggel. A három zeneművet két új vígjáték között fogják május tizedikén a Nemzeti Színházban előadni. Ennek a jelentésnek a közzététele után valami zavar támadt a műsor körül, és meg kellett változtatni. így történt, hogy a Szózat pályamunkáit nem tizedikén, hanem nyolcadikán adták elő, a színház teljes zene- és énekkarával. Az érdekes estéről ezt írta Petrichevich HorváthH,ázár lapja, a Honderű, május 13-án megjelent számában: »Múlt szerdán este a Vörösmarty Szózat-ára. készített legjobb népdalra kitett húsz arany jutalom odaítélése minden zugában megtölté nézőver színházunkat. A nyertes Egressy Béni lőn, kinek is a jutalom a nézőség előtt ünnepélyesen átadatott. A mellette legjobb s szinte előadatott dal szerzője pedig Them Károly. A jelességénéi fogva szinte előadásra érdemesített Cantate, melly formája miatt nem versenyezhetett, szinte általános tetszést nyert. Szerzője Fáy Gusztáv úr, kinek művészi hivatottságáról már pár ízben vala alkalma meggyőződni budapesti olvasóinknak.« A Szózat nagyon lelkes közönség előtt hangzott el elsőízben, de sikere nagyon rövid ideig tartott. Nemcsak elterjedni és népszerűvé lenni nem tudott, hanem még szűkebb körben sem gyökerezett meg. Igen hamar elfelejtették, éppen olyan hamar, mint azt a két vígjátékot, amellyel együtt került a közönség elé. A Nemzeti Színház igazgatósága a balsiker láttára kénytelen volt elhatározni, hogy újabb pályázatot ír ki, de más költeményt választ megzenésítésre. Az új pályázat, amely Kölcsey Ferenc Himnusz-ának megzenésítését kívánta, Brkel Ferene remekművével ajándékozta meg a nemzetet. Ha a Szózat hódítani tudott volna, a Himnusz sohasem születik meg. Egressy Béni műve csak a halála után kezdett élterjedni és népszerűvé lenni.
