Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 97 VIEUXTEMPS HANGVERSENYE ÉS AFFÉRJE. Egy tizenhét esztendős, pompás kedélyű belga ifjú jelent meg 1837-ben február közepe táján Pesten, hogy hollandiai nagy sikerei után Pest és Buda közönségének is bemutatkozzék. Vieuxtemps Henri volt a neve. Tízesztendős volt, amikor a Belgiumban hangversenyző Bériot felfedezte rendkívüli tehetségét s mindjárt magával is vitte Párizsba, hogy az ő vezetése alatt fejlődjék világhírű művésszé. Még abban az évben fel is léptette, sa párizsi közönség megerősítette abban a hitében, hogy egészen kivételes tehetségű fiút fogadott tanítványának. Vieuxtemps aztán Bécsben és Párizsban tanult és 1826-ban kezdte meg művészi pályafutását Német­alföld városaiban. Amikor Pestre jött, úgy volt, hogy egyszer, vagy ha jól megy, kétszer lép föl. És az egy-két szereplésből tíz is lett. Elsőízben február 14-én játszott a városi Redut kistermében, zenekari kísérettel. Ennek az estnek a műsorán a következő művek szerepeltek : Mozart: Figaro házassága nyitány, Vieuxtemps saját hegedű­versenye, Proch: Vándordal. Énekelt Kaler, a német színház tagja, zongorán Erkel Ferenc kísérte, kürtön Czvrczek színházi zenész. Vieuxtemps ezután még eljátszotta Ernst H. W. hegedűvariációit. A Honművész ezt írta kritikájában : »E fiatal művészt méltán mondják sokan korára és művész­ségének már most is oly nagy fokára nézve második Paganininek.« Ez volt Vieuxtempsról a Honművész véleménye. A második hangverseny sorsa már az elsőn eldőlt. A nagy lelkesedés biztosította a további sikert. Február 21-én lépett az ifjú művész másodszor a pest-budai közönség elé a következő műsorral: Mozart : Tündérsíp (Varázsfuvola) nyitány, Mayseder A-dur hegedű­versenye, Rossini »Semiramis« című operájából kettős ének, Chopin: F-dur Polonaise hegedűre és zongorára (Zongora: Brauerné), Bériot: Air varié. Ezt meg kellett ismételnie, sőt ráadásokkal megtoldania. A siker fokozódása harmadik fellépést is szükségessé tett. Február 26-án Mozart »Titus kegyessége« (Clemenzadi Tito) c. operájá­nak nyitányával kezdődött a műsor. Utána közkívánatra el kellett játszania Vieuxtempsnak az első hangversenyen előadott versenyművét. Néhány énekszám következett Erkel Ferenc zongorakíséretével, majd Bellimnek »Il Pirata« című operájából való témákra írt változatai. Végül Erkel Ferencnek magyar témákra írt hegedű-zongora változatai. Ezeket a belga és a magyar művész adta elő, zsúfolt ház előtt. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy az ünnepelt fiatal művész egészen bele­muzsikálta magát Pest és Buda szívébe s hogy egyhamar nem megy el innen. Március. 2-án volt negyedik hangversenye, Taborskynak, a német színház első hegedűsének javára, a német színházban. A műsor Weber Euryanthe-nyitányával kezdődött. Vieuxtemps eljátszotta ezután saját hegedűversenyét és az Ernst-féle variációkat. Néhány énekszám is volt műsoron, ezeket Erkel Ferenc kísérte zongorán. Március 5-én a Nemzeti Kaszinóban lépett fel. Itt a bécsi Mayseder a-moll sextuorjában az első hegedűt játszotta, azután előadta Bériot és Lafont variációit Bellini Alvajáró-jának témáira. 8. Tanulmányok Budapest múltjából VU!. í

Next

/
Thumbnails
Contents