Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A bál újdonsága a Pesti keringő volt, amellyel L

anner hódolatát fejezte ki fővárosunk iránt. A bál közönsége örömmel fogadta a szép gesztust, de magát a művet is. Természetesen megismételtették, nem is egyszer. A mester egyik életrajzírója szerint »a Pesti keringő (Festhet Walzer) és az 1835-ben ugyancsak Pesten bemutatott A verbunkosok (Die Werber) Lannernek legnépszerűbb és legelterjedtebb művei. A »Pesti keringő« első részében hamisítatlan cigányzene ostromolja a hallgató fülét és szívét, amelyet a második részben bécsi színek váltanak fel. A harmadik részben a bécsi vér és a bécsi szellem diadalmaskodik elbűvölő, felejthetetlen melódia-hullámaival.« A »Pesti keringő« híre már a bál után való napon elterjedt a két városban. Mindazonáltal 8-án, amikor Lanner a Nemzeti Kaszinó vendége volt, az egykorú tudósítás szerint »kisebbszámú gyülekezet« volt jelen. De akik ott voltak, soha el nem felejtették azt a szép élményt, hogy a mester a gyenge látogatottságot kedvező oldaláról ítélte meg s meghitt társaságban érezvén magát, egészen szíve szerint vezette zenekarát. A »Pesti keringő« itt is többször hangzott el, ezen kívül még egy új keringő, a Kalandok. A Nemzeti Kaszinó remekbe faragott tajtékpipát ajándékozott Lannernek a művészi élmény viszonzásául. November 10-én másodszor vonult fel a bécsi muzsikusok társasága Budára, az Országházba. Ezúttal csupán" hangverseny volt, tánc nélkül. A zenekar a Figaro házassága nyitányával kezdte, utána a Teli Vilmos és végül a Mercadante-féle Eskü nyitányát adta elő. Vendégszereplő is volt : Heinefetter Sabina, az európai hírű operaénekesnő, aki Bellini és Kreutzer operáiból énekelt néhány áriát. A műsor többi száma táncdarab volt. Másnap a Redutban játszott a zenekar, nyitányokat, operarészleteket főként indulókat), magyar darabokat és tánczenét. Csaknem kétezer ember hallgatta a közönség legkülönbözőbb igényű rétegeinek figyelembevételével összeállított műsort. A Pesti keringő többször is elhangzott. Következett a búcsúzkodás, 12-én az Országházban. Ismét csak hangverseny. Jellemző L

anner egyéniségének szuggesztív hatására, hogy a legszenvedélyesebb táncosok is megfeledkeztek a táncról, amikor a mester így kívánta. A műsor első részében most is nyitányok és más operarészletek voltak, a második részben L

anner táncszerzeményei. A végén ismét hosszasan ünnepelték L,annert és muzsikusait s a közeli viszontlátás reményében váltak meg tőlük. Az egyik pesti német lap a következő összehasonlítással fejezte be L

anner hangversenyeiről szóló sommás bírálatát : »Strauss a végletekig hat az idegekre s hanghullámaival viharként sodor el fiatalt és öreget ; L

anner pedig behízelgő és simogató hangjaival hódít meg bűbájos dallamainak mindenkit. Strauss és L

anner ugyanannak az égboltnak két csillaga, de a fénysugár, amely műveikből kiárad, nem rokon egymással. Az előbbi elkápráztat, az utóbbi világít. Strauss a szellem útján szól a szívhez, Lanner a szíven át a lábhoz.« • .* banner pest-budai híveinek nem kellett sokáig várniok a viszontlátásra. A következő évben, 1835-ben, január 22-én ismét megérkezett hozzánk.