Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

BUDA ÉS PEST NAGY HANGVERSENYEI A XIX. SZÁZAD ELSŐ" FELÉBEN 9í ben játszott, azután második karmestere lett a zenekarnak. Huszonegy esztendős volt» amikor megvált mesterétől és zenekart szervezett, de külföldi útra csak nyolc évvel később indult. A magyar- főváros első állomásainak egyike volt. , Pesti szereplését ekképen jelezte a Honművész című folyóirat 1833. évi november 3-i számában : »Strauss János, a'Bétsieknek ama' híres táncznótájik hangszerzőjök majd 40 személyből álló hangász-karával Pestre váratik, hol a' városi tánczteremben Nov. 7-én adandó bál alatt hallatni fogja gyönyörű muzsikáját. Hirlelik, hogy a' bemenetel díjjá két ezüst forint lészen. Bnnyit fizettünk Bétsben is, midőn az utánozhatlan Paganini négy év előtt a' cs. redout szálában felséges konczertjeivel bájolá el a* pénzes bétsieket.« Strauss János november 5-én délután két órakor érkezett Pestre. Ő maga üveghintóban utazott, harmincegy (tehát nem negyven) muzsikusa pedig öt négyfogatú társaskocsin. A feltűnő kocsisor nagy ostorpattogtatással vonult végig Pest utcáin, ami a jobbízlésű emberekre kissé kiábrándítóan hatott. November 7-én volt a Redut nagytermében az első »álorczás tánczinnep«. Másfélezernél több hallgató volt jelen. A bált megelőzően hangverseny volt, amelyen az akkori szokás szerint előre eljátszották az est táncdarabjait. Strauss zenekara az obligát üdvözlő zeneszám után a Rákóczi indulót játszotta, amivel egyszerre meghódította hallgatóit. Az induló után magyar sorozat, maid a tánczene műsora következett ; Legszebb napom Badenben, Vígság a célom (keringők), Cotillon és galoppé, Áloműző keringő. Szünet után »Kin Strauss von Strauss« (Bokréta Strausstól) címmel potpourri a mester műveiből, Rákóczi induló másodszor, Alexandra keringő, Robert Cotillon, Galoppe és Farsangi ajándék keringő. A közönség önfeledt lelkesedéssel ünnepelte Strauss Jánost ; alig hagyta abba az éljenzést és a tapsot. Különösen a Rákóczi induló és a Pannónia- és Hunnia-gyüjteményből való magyar nóták tüzelték fel a hallgatókat. A sok ismétlés miatt nagyon elhúzódott a hangverseny; csak a tánc fanatikusainak erélyes követelésére hagyták abba. A második hangversenyt tizedikén tartotta, ezerhétszáz főnyi közönség előtt. Műsora nagyjában azonos volt az elsőével (a közönség kívánta így), de volt két újdonság is : Ezer teringette ! című keringő és Hangászati szóváltság című zenei tréfa énekparódiával, sípládával és hasonló fűszerekkel. A harmadik estén, tizenegyedikén, harmadfélezer hallgató várta, hogy a városszerte ünnepelt mester kijöjjön a zenekar emelvényére. A műsoron ezúttal a magyar zenedarabok uralkodtak, ismét a két gyűjteményből, de volt opera-nyitány és táncmuzsika is. A közönség egészen a zene hatása alá került s szünet nélkül tombolt, tapsolt és éljenzett, á karzatról németnyelvű üdvözlő verseket dobáltak a zenekarra és a közönség közé ; sokan meg akarták akadályozni, hogy a muzsikusok visszavonuljanak pihenni, amíg a tánc előtti szünet tart. Alig akart véget érni a túláradó ünneplés. Csak Pesten tudtak ilyen szertelenül rajongani a zenéért és a zenészekért.