Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40
SZÉKESFŐVÁROSI KÓRHÁZAK ÉS EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK KÁPOLNÁI 31 nehézségekbe ütközött, de a fentartás költségeit is növelte, új központi szegényház létesítése vált szükségessé. Ezért a városi tanács I. Ferenc József és Erzsébet 1854 április 24-én kötött házasságának örök emlékére egy új szegényház létesítésére még az uralkodói frigy megkötése előtt április 12-én hozott egyhangú határozatot azzal a tervvel, hogy az új szegényház az uralkodó nejéről Elisabethinumnak neveztessék és benne Szent Erzsébet védelme alatt kápolna emeltessék. E határozat alapján keletkezett a mai Szfőv. Erzsébet Szeretetotthon (VII., Alsóerdősor 7.). Elejtvén a Főherceg Sándor-utca és Zerge-utca sarkán építendő szegényházépület tervét, amelyhez még 1853-ban Brein Ferenc és Wagner János építőmester készített egy-egy tervet, 1854 június 20-án a Wagnerféle tervnek Hild József által módosított vázlatát fogadta el a városi tanács a Dohány-utca és Erdősor által határolt mai telken való kivitelre. A résztvevő mestereknek 1854 szeptember 21-én történt szerződtetésével Wagner János építőmester vállalatában megindult a főhomlokzatával a Marhavásártér, ma Rózsák-tere felé néző szegényház építése, úgyhogy 1856-ban a gyámonczok, azaz ápolásra szoruló szegények már elfoglalhatták az épület derekát. Az egyemeletes épület földszintjén létesített kápolna berendezése 1858-ra maradt és azon év november 19-én áldatott meg. A hátrafelé nyúló oldalszárnyakkal tervezett épület zárókövét 1866 február 27-én helyezték el I. Ferenc József és Erzsébet királyné jelenlétében a főbejárat előcsarnokának (ma az apácák ebédlőjének) falába. Az ápolásra szoruló szegények számának növekedésével a fővárosi bizottság közgyűlése 1876 júliusában elhatározta a szegényház Hild tervezte oldalszárnyainak folytatólagos kiépítését, amelyeknek módosított tervét Máltás Hugó osztályvezető mérnök tanácsai szerint Czigler Győző építész készítette. A Dohány-utcai szárnyba már 1877 novemberében átköltöztek a fiókintézetekből az úgynevezett áponczok. Az intézet Péterffy Sándor-utcai szárnya pedig 1881—1882 folyamán épült föl. Az ápolást 1893 áprilisától paulai Szent Vincze Szeretet Leányai végzik, akik csakhamar módosították az 1858-ban létesített kápolna berendezését. Az egyszerű neoreneszánsz stílusú szegényház, újabban elnevezett Szeretetotthon Rózsák-terére néző főhomlokzatának földszintjén Hild által kiképzett kápolna négy ablaktengelynyi hosszú, téglányalaprajzú, kosáríves dongával boltozott terem. Eredeti berendezésének legtöbb tárgya idővel részben kiselejteződött, részben elkallódott. Neoromán stílusú, oszlopos menzájú, háromfülkés fölépítményű faoltára 1895-ből való, készítette gráci lazarista fráter József. Az oltár oszlopos fülkéibe állított Jézus szíve és paulai Szent Vince színes faszobra tiroli faragóműhely műve, Marillac Lujzát ábrázoló színes gipszszobor Máriahegyi János sablonja. Az oltár mellé neoromán stílusú fatalapzatokra famennyezetek alá (Oberbauer A.) állított Immaculata színes gipszszobra Ch. Pillet párisi műhelyéből, Szent József színezett faszobra pedig tiroli faragóműhelyből való. Falaira konzolokon alkalmazott szobrai közül Szent Erzsébet és Szent Lipót színezett faszobrai a müncheni Mayer-intézetből valók, Jean Gabriel Perboyre színes faszobra párizsi műhelyből való sablon, Labouré Katalin és lisieuxi Teréz színes gipszszobrai Máriahegyi János műhelyéből valók.
