Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

SZÉKESFŐVÁROSI KÓRHÁZAK ÉS EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK KÁPOENÁI 29 kesztésére. A tervet Pollack Mihály 1840 júniusára készítette el ingyen, és a tanács június 16-án azt kivitelre elfogadta, azonban aSzépítési Bizottsághoz fölterjesztett terveket fia, Pollack Ágost szignálta. Az árvaházépület alapjainak 1840 július 25-én kezdődött abban a biztos reményben, hogy a városi Szépítési Bizottság szintén jóváhagyja a tervet, amint az augusztus második felében be is következett. Az óriási téglányalaprajzú, belsőudvaros, udvar körül zárt folyosós, főhomlokzatilag 27 ablaktengelynyi szélességű, ezzel párhuzamos északi szárnyának közepéből tekintélyes belsejű, emeletes galériával övezett, kétkupolás hajójú és félköríves szentélyű kápolna hatalmas rizalitjávai kilépő, kétemeletes épület nagyarányú tervével szemben a magisztrátus az árvaházi alap józan mérlegelése alapján egyelőre az árvaház (Gólyautca és Üllői-út sarkára eső) nyugati harmadának az építését szorgalmazta. Az alapkő letétele Mária Dorottya nádorné és három gyermeke jelenlétében 1841 június 19-én történt. Az épület egyharmad részére szorítkozó építkezés 1842 őszére fejeződött be. Tíz árva fiú fölvételével pedig 1843 március 19-én, a nádor nevenapján ment végbe a Josephinum fiárvaház ünnepi megnyitása ; ez alkalommal áldotta meg Miskolczy Márton fölszentelt tinnini püspök az intézetnek Üllői-úti főhomlokzati második emeletének belső udvari sarokszobácskájában ideiglenesen hevenyészett kápolnát Szent József és Szent István magyar király tiszteletére. A kápolna, amelynek istentiszteletein részt vett a környék lakossága is, háromszori helyváltoztatással szükségmegoldásként 1886-ban mai helyiségébe, az északi udvari szárny második emelete sarokszobájának sekrestyéül való fölhasználásával a mellette levő terembe került. Közben az épület északi udvari szárnya 1874-ben háromablaktengelynyi, majd 1890-ben az eredetileg nagyszabásúnak tervezett kápolna helyén folytatólag hatablaktengelynyi terjedelemben bővíttetett ; ezzel elérte az északi szárny tervezett terjedelmének kétharmadát és e csonka, azaz befejezetlen állapotban maradt időnkre. A főhomlokzatilag (az Üllői-útra) háromablaktengelyes, arkatúrás díszü sarokrizalittal és ötablaktengelynyire kiépített kétemeletes épület folytatólag kerítéssel van berekesztve, amelyen belül a terep parkszerűen rendezett. A park elején József nádor bronz mellszobra áll, amelyet Tóth István szobrásznak 1918-ban készített és az árvaház tulajdonában levő gipszmintája nyomán 1930-ban állíttatott a székesfőváros Liber Kndre tanácsnok, később alpolgármester, ez intézetnek 1885—1896 között volt növendéke javaslatára. Nem messze tőle áll a vasszerkezetű harangláb, amelyben Hornung József harangöntő által öntött harangpár függ. Az egyik harang, amelyet Szent István király korona-fölajánlásának reliefje ékesít, 1845-ben, a másik harang pedig, amelyet a kisded Jézust ölében melengető Szent Józsefnek reliefje díszit, két évvel utóbb, 1847ben készült. Az északi udvari szárny második emeletének Gonitzy, Dórion, Boráros alapítványos, Staffenberger István és Szaszovszky József árvaházi tisztséget viselt emberbarátok márvány emléktábláival díszített folyosójáról vezet bejárat a kápolnába, amely téglányalaprajzú, vízszintes mennyezetű, az oltár mellett két ablakkal megvilágított terem. Elejét