Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

SZÉKESFŐVÁROSI KÓRHÁZAK ÉS EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK KÁPOLNAI 23 A pilaszterek kőkonzoljaira helyezett Immaculata, József, Rókus és Sebestyén szentek színezett faszobrai, amelyek 1740 tájáról valók, beható figyelemre érdemes alkotásai a budai barokk szobrászatnak. Az orgonakarzat alatti falfülkében levő megostorozott Krisztus színezett faszobra 1760 körüli változata annak a híres csodatevő délbajor szobornak, amelynek tiszteletére a délbajorországi Wiesben csodálatos szépségű búcsújáró templomot építettek. Följegyzésekből ismert képállományának sorozatából egyetlen képe, maradt időnkre : a római Santa Maria Maggiore-templombeli úgynevezett Fekete Madonnának 1763-ból való másolata. Végül nevezetes a kórházépület belső udvari lépcsős följáratának oldalfülkéiben lévő angyalpár kőszobra ; mindkettő lábánál föliratos (SAI/US INFIRMORUM és REFUGIUM PECCATORUM) pajzsot tart ; az angyalpár az 1713-ban felavatott budavári Szentháromság-szoboremlékről való, amelynek szobrait Ungleich Fülöp szobrász készítette. Az angyalpár azonban csak 1714-ben készült el a többi talapzati szoborral együtt. A Szentháromságszoboremlék lépcsős talapzatának eltávolítása alkalmával a városi tanács 1828—1829 folyamán a talapzat összes szobrait értékesítette. Mivel ez emlékmű talapzati szobrainak ismételt árverésén nem talált vevőre e kőszoborpár, a városi tanács 1829-ben a kórházi lépcsős följárat díszítésére ajándékozta azt. Ez a kápolna, amely nepomuki János szenttéavatásának évében, 1729-ben indult hercegprímási engedély alapján ä megvalósulás felé, számos mozzanatból ítélve, a hívek állandó tiszteletét bírta, sőt kézrőlkézre járt, szájról-szájra szállt ama németnyelvű ének, amelyet még 1821-ben is nyomattak a hívek épülésére : Gesang zum heiligen Johann von Nepomuk, welches in Armen Haus gesungen wird (Ofen, gedruckt bey Anna Landerer 1821). Budán különben mint folyamparti városban szinte a visszafoglalástól kezdve általános tiszteletnek örvendett a Moldva vizébe fojtott nepomuki János vértanú, a titoktartás hőse. E tisztelet csakhamar szoborral való megörökítésben nyert kifejezést, mégpedig nepomuki Jánosnak szenttéavatása előtt. Eltekintve a várbeli Szentháromság-szoboremléken (1713) szentek között való szereplésétől, éppen e szegényház és lövölde környékére a városi tanács már 1717 május 7-én nepomuki Szent János szobrának a létesítését határozta el a meg nem nevezett szobrásznak 20 és kőfaragónak 23 forintnyi, lehetőleg még lealkudható díjazást ajánlván. E szobor ügye ezután sem a tanácsülésben, sem a városi számadásokban nem szerepelvén, fölállításának idejére más körülményekből kell következtetnünk. Ez a szobor ugyanis eredetileg a mai Göigey-utca, akkor még fejlődés alatt levő utca torkolatának középtengelyi végében állíttatott föl a szegényház és Baitz János Kristóf későbbi polgármester telke, illetőleg háza között. Ez az utca 1718 június 12-én kelt telekkönyvi följegyzésben már »Johannes Nepomucen Gasse« néven szerepel. E szerint ez utca elnevezése a szóbanlevő nep. Szt János szobra nyomán alakult, amely szobor tehát így 1717 második felében vagy 1718 első felében állíttatott helyre. Ezzel szemben Miller J. E. F. kézirati Historiographiájában azt állítja: nep. Szt János szobrát a szegényház közelében Baitz polgármester a saját költségén állíttatta, éspedig 1721-ben. Az évszámban Miller tévedhetett;