Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

14 SCHOEN ARNOLD azonban a kápolna főhomlokzatának szobordíszéről hallgat, valószínűen azért, mert annak szobrai csak ezután készülhettek. Egy hónappal e vizsgálat után május 8-án I^andmüntzer kápolna-atya kérte a városi tanácsot, hogy az építtessen két tornyot a kápolnára. A tanács fontolóra vévén az ügyet, mivel a kápolna fenntartására csak évi 12 forintnyi összeg volt szánva, költségfedezet hiányában nem vállalkozott két torony építésére, de még az egyetlen középtoronynak a kiépítését is csak kilátásba helyezte. Hogy mikor épült föl a torony a kívánt alakra és mely időben készült el a főhomlokzat barokk kőszobor-sorozata, azt egykorú számadások hiánya következtében nem tudjuk határozott évszámhoz kötni. Ha a kánoni vizsgálatnak a főhomlokzati szobrokról való hallgatása nem véletlenül hiányos lajstromozás eredménye, úgy tekintetbe véve a kápolna jövedelmeinek későbbi lényeges megcsappanását, a főhomlokzatnak Pest területén nagy számánál fogva páratlan szoborsorozata 1757—1765 között készülhetett. A kápolnához vezetett szokásos fogadalmi processziókat évenkint gondosan megtartották, sőt ilyenkor kiválóbb egyházi szónokokat bíztak meg a szentbeszéd szónoklatával. így például 1768 augusztus 16-án Szent Rókus ünnepén Frölich Jakab pálos mondott beszédet, amelyet a polgárság nyomtatásban is megjelentetett »Dank- und Droh-Rede...« címen. 1772ben a Mizerikordiánusok ismét szerettek volna e remetelakos kápolna lelkészeivé lenni és a városi tanácsnak mellette kórház és szegényház létesítését ajánlották, de a tanács ezúttal is elzárkózott kérésük teljesítése elől. A magában álló kápolna környékén lassan új városrészek fejlődtek Terézváros és Józsefváros néven ; később pedig a Rókus-kápolna a józsefvárosi plébánia joghatósága alá került. Amit pedig az előrelátó Irgalmasok két ízben kíséreltek meg a kápolna jövendő sorsára nézve, azt kivitelre megérlelte két emberbaráti alapítvány. 1775 márciusában ugyanis Pintér Fülöp királyi consiliarius a városi tanácsnál 16.000 forintnyi tőkét alapítványozott munkaképtelen szegényemberek számára építendő szegényház létesítésére és külön 1500 forintnyi összeget adományozott hat férfinak és hat nőnek a szegényházban e tőke kamataiból való gondozására. 1777 szeptemberében pedig meghalt Tausch György Mihály gazdag kereskedőnek Anna Mária nevű özvegye, aki végrendeletileg kimondottan szegényház alapítására és nem kórház létesítésére hagyta vagyonának tekintélyes részét, amelynek összege kamataival együtt 25.507 forintra emelkedett. A nemeslelkű özvegy a városi tanácsot tette meg végrendelete végrehajtójául. A városi tanács ilyen alapvető fundációk birtokában a munkaképtelen szegények és koldusok számának növekedésével rászánta magát végre az Irgalmasok által régebben fölvetett eszmének a megvalósítására, a Rókus-kápolna mellett emelendő szegényház tervezésére. A xenodochiumnak Jung József építőmester terve szerinti építését a városi tanács 1781 tavaszán kezdte és annak alapkövét a szerviták naplója szerint május 3-án nagy ünnepéllyel és hálaadó istentisztelet megtartásával tette le. Az építkezés azonban sok huza-vona után megrekedt, mert mindinkább kezdett felülkerekedni az a helyes és életrevaló vélemény, hogy a szegényházzal együttesen egy fedél alatt kórházat is építtessen a város,