Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Huszár Lajos: A Fortuna-utcai éremlelet Budán 181-203
184 HUSZÁR LAJOS egyben német-római császárok is voltak, a török ellen küzdő magyarság gyakran részesült segélyben a Németbirodalom részéről, ahol a rendek a birodalmi gyűléseken állandóan megszavaztak bizonyos anyagi támogatást a császárnak, és a török ellen küldött császári seregek jórészt német származású katonákból állottak. De résztvettek a kereszténység e nagy küzdelmében Európa csaknem minden országának fiai is, és ezzel magyarázható a legkülönfélébb idegen tallérok forgalma Magyarországon a XVI— XVII. században. Egyebet nem említve, köztudomású tény, hogy Buda visszavételénél is milyen vegyes összetételű sereg küzdött a kereszténység e fontos védőbástyájának visszahódításáért. Innen magyarázható tehát az egykorú magyarországi pénzleletek, de különösen az értékfénznek számított tallérok leleteinek rendkívül tarka összetétele, és megfordítva e tallérleletek hűséges képét adják a török ellen küzdött harcosok nemzetiségi összetételének, és következtetni lehet belőlük azok hovatartozására. Természetes, hogy a pénzek jórésze a rendes kereskedelmi forgalom útján került Magyarországra, és áll ez főképen a szomszédos tartományok pénzeire, azonban az egy-két példánnyal szereplő, távolfekvő kisebb idegen államok vagy pénzverető hatóságok tallérjai mégis inkább az utóbbi feltevést látszanak igazolni. Ennek az állításnak a valószínűségét bizonyítj az a körülmény is, hogy a török hódítást megelőző és azt követő időből ismeretlenek az ilyen tarka összetételű leletek, sőt tovább menve, Erdélyből, hol ajz idegen zsoldosok szereplése távolról sem oly tömeges, mint Magyarországon, sokkal kevesebb hasonló összetételű lelet ismeretes e kritikus időszakból. Felismerte ennek a körülménynek a jelentőségét Acsády is, aki szerint a rengeteg idegen pénznek nálunk való szereplése a hazai pénzforgalomnak egészen nemzetközi színezetet adott. 4 ) Ezt a nemzetközi jelleget mutatja a Fortuna-utcai éremlelet is, amelynek egy másik jelentősége abban rejlik, hogy jóformán az egyetlen nagyobb ismert éremlelet Budának a török uralom alatti korszakából. Az elszórt — egyes darabokból álló — leletek mellett ugyanis csak a budai szőlőkből előkerült XVII. századi lengyel garasokból álló lelet 5 ) és a királyi palota területéről felszínre került 8 darab aranypénz 6 ) jóformán az ismert leletek, a többi lelet részint a középkorból, részint a visszafoglalás utáni zavaros évekből maradt fenn. így tehát e lelet jelentősége Buda története, de főként gazdaságtörténete szempontjából elsőrangúnak mondható. Önként merül fel a lelettel kapcsolatban két kérdés: mikor rejtették el ezt a pénztömeget és miért rejtették el? Az előbbi kérdésre könnyebb a felelet, mert Miksa 1576-ból származó körmöci veretű tallérja képviseli az utolsó évszámot az érmek között, tehát ez mindenesetre »terminus post quem«. Figyelembevéve azonban, hogy a négy magyar tallér az 1574—1576 közötti évekből származik, viszont a legkésőbbi külföldi tallér egy 1574-i szász tallér, minden valószínűség szerint 1576-ot vagy a következő évet, 1577-et lehet az elrejtés évének tekinteni. Buda történetét vizsgálva, semmi olyan jelentősebb esemény ez időből nem ismeretes, amelyik az éremlelet elrejtését közvetlenül indokolná, de az öncélú elrejtés sem tartozott ebben az időben a ritkaságok közé. Salamon Ferenc írja, hogy a török, időkben a keresztény és zsidó magánosok nem építkeztek, nehogy vagyonukat kimutassák. A pénz elrejtése, elásása, tehát gyümölcsözetlenül való
