Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Rexa Dezső: Pest-budai vonatkozások egy régi énekes vígjátékban, 1834 162-180

PEST-BUDAI VONATKOZÁSOK EGY RÉGI ÉNEKES VÍGJÁTÉKBAN 179 JEGYZETEK. 1

) A Kossuth fordította János, Finland hercege c. (írta : Weisenthurni Pranul Johanna) 5 felvonásos színjáték eíső előadásáról (1834 aug. 16.) ír a Honművész. A bíráló a sűrűn előforduló bemutató előadásokról ezt mondja : Ha vesszük, hogy színész-társaságunk 13 hónapi itt léte alatt majd csak minden mutatványban más meg más darabbal kedveskedik, valóban nem lehet egy részről iránta méltó kíméléssel nem viseltetni, más részről pedig szorgalma s igyekezete felől érdemelt kedvezéssel emlékezni. (1834. évi II. köt. 532. 1.) 2

) A magyar színlapokon is gyakran előforduló, közkedvelt paródia-elnevezést kifogásolja a Honművész Munkácsy János Garabonczás diák-jának (tündéri vígjáték 3 felvonásban) első előadása (1834 aug. 23.) alkalmával, amidőn ezt írja : Miért volt a' két első előadás hirdetményei tetején ez : »első magyar paródia« — nem látom által ; minthogy ezen darab paródiának nem mondathatik, mert ez semmi más darabot nem paródiáz, 's egyéb nem volt, mint népdalos tréfa, tüneményes bohózat, tréfás népjáték, mint ezt a' többnyire magyar pórnép világából vett tartalom eléggé bizonyítja. (U. o. 584. 1.) 3

) Lásd Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története. 1812—1847. 116, 1. és 190. 1. 4

) Lásd u. o. 190. 1. Az Aline-ta, vonatkozó egyéb adatok még : 222—261.11. 6

) Megjelent : Bäuerle Adolf : Komische Theater. 6 Bände. Pesth 1820—1829. C. A. Hartleben. A VI. kötetben : Aline, oder Wien in einem andern Welttheile. Volkszauberoper. —• Die schlimme Liesel. Lustspiel. — Wien, Paris, London und Constantinopel. Kin Zauberspiel. Petrik közli ismert Bibliográfiájában (I. köt. 201.1.), de úgy látszik csak egy hirdetés, vagy könyvjegyzék nyomán, mert könyvészeti leírását nem adja s szerinte három legelső közkönyvtárunkban akkor (1888) a mű nem volt meg. 6

) Eredeti színlapgyüjteményemben. 7

) A bemutatott kettős valószínűleg a Czili és Bimsz duettje volt : »Megnőttek-e már áfák . . .« Müller Vencel (1767—1853) a legtermékenyebb színpadi zeneszerző volt ; eltekintve számos szimfóniájától, kantátéjától és miséjétől—-277 daljátékot, operettet és népies színművet szerzett, melyek sikere páratlan volt. Egyes dalait még ma is szívesen éneklik. 8

) Lásd Siklóssy László cikkét a Pesti Hirlap 1935. évi aug. 31-i számában : Budapest neve — angol ember találmánya. 9

) Lásd Bártfai Szabó László : Gróf Széchenyi család története. III. köt. Gr. Széchenyi és kortársai. 550. 1. 10

) A Budán nyomott zsebkönyv gyűjteményemben. Első lapon. 11

) Gillyén Sándor és Nagy Perencz : Pesti Nemzeti Játékszíni Zsebkönyv 1839.-dik évre. Ennek 64. lapján: A' társas kocsi. Humoristicai csekélység. Langer után szabadon N. N. 12

) Házmán Perenc (1810—1894) volt különben, aki a Buda városi tanácsteremben, — ahol német volt a hivatalos nyelv — először mert magyarul felszólalni. Házmán neve egyidőben hírhedt volt, mert Szemere Bertalannal ő ásta el Orsovánál a szent koronát s utóbb megcáfolhatatlan közhit lett, hogy a rejtekhelyet ő árulta volna el nagy pénzért az osztráknak. 13

) Treitschke Georg Friedrich (1776—1842) : Singspiele nach d. Französischen. V. köt. 1808. A benne közölt huszonegy színdarab között az ötödik : Aline. 14

) Lásd az 505. lapon. 15

) Lásd Szinnyei : Magyar írók élete és munkái. VI. köt. 304. hasáb. 16

) U. o. X. köt. 247. hasáb. 17

) Benke Kálmán : Magyar Színvilág 1565—1872. Történeti és statisztikai Almanach a színművészet köréből. Első rész. 37. 1.