Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10

A BUDAI VÁROSI TANÁCS ÁRULÁSA 1541-BEN 9 A budai veszteségeik címén kártérítésért folyamodók sorában találjuk Bornemisza Ferencet, akiről sem Bornemisza Tamás emlékirata, sem Verancsics Antal krónikája nem tud. A Martinuzzi György meggyilkolása ügyében tartott tanúkihallgatások során azonban 1553 május 2-án ő is vallomást tett, s a vallomásból megtudjuk, hogy János király udvari apródja volt, s Buda 1541. évi ostroma alatt Ferdinánd-párti érzelmei miatt Martinuzzi György bebörtönöztette. (Magy. Tört. Tárl. köt. 254—255.11.) Minthogy vallomásának időpontjában 38 esztendősnek mondotta magát, az 1541. évi események idején mintegy 25—26 esztendős lehetett, s minthogy udvari szolgálatban állott, nem tartozott a városi polgárok sorába. 1554 február 5-én kelt felségfolyamodványában megemlékezett budai fogságáról, melynek következtében 800 forintnyi kárt szenvedett. Folyamodványa szerint az uralkodó már egyszer elrendelte, hogy a pozsonyi kamara 200 forintot fizessen ki számára, ez azonban nem történt meg. Most a fenti összeg kifizetésére vonatkozó újabb rendeleten kívül azt is kérte, hogy az uralkodó a többi 600 forint fejében Tokajban sót utaljon ki számára, továbbá azt is rendelje el, hogy a legközelebb megüresedő hivatalok valamelyikében helyezzék el (de officio aliquo competenti, si quod vacare contingat, providere debeant). Tekintettel arra a jóindulatra, mellyel Ferdinánd király a budai menekültek ügyét felkarolta, alig lehet kétséges, hogy a hivatalra vonatkozó kérést is teljesítette. A pénzkiutalásokkal azonban rendesen bajok voltak, amint ezt az előbbiekben láthattuk. Az elbeszélő forrásokból tudjuk, hogy Báchy Benedek is kénytelen volt az árulás leleplezése következtében Budáról elmenekülni. Peregi Albert kamarai elnök már 1542 szeptember 21-én a kamarához intézett levelében (Kpistolae ad Cameram) megállapította róla, hogy egész vagyonát elvesztette s méltó a kamara támogatására. Utóbb maga is jelentkezett támogatásért s 1553 szeptember 12-én kelt felségfolyamodványában bejelentette, hogy addig nem akart terhére lenni az uralkodónak, amíg a szükség nem kényszerítette rá. Most azonban betegsége miatt olyan nehéz helyzetbe került, hogy nem képes tovább családját fenntartani. Azt kérte ezért az uralkodótól, hogy a kamara útján rendeljen számára Pozsonyban hivatalt (ut mihi de aliquo officio ibidem provideant), mire az uralkodó elrendelte, hogy megfelelő javadalmazással ellátott hivatalt adjanak számára. (Benignae resolutiones.) Ez meg is történt, s amint 1558 szeptember 19-én kelt újabb felségfolyamodványából (Epistolae ad Cameram) tudjuk, nagyszombati harmincados lett. Hivataloskodása kapcsán azonban 279 forintról nem tudott elszámolni s ezt az összeget meg kellett volna térítenie a kamarának. Bttől a kötelezettségtől kívánt szabadulni, mikor felségfolyamodványát megírta, amelyben hivatkozott vagyona elvesztésére és három esztendei kifogástalan harmincadosi működésére. A kívánt célt azonban nem érte el, mert az uralkodó csupán 100 forintot volt hajlandó elengedni tartozásából, s ugyanakkor arra kötelezte, hogy a többi 179 forintot féléven belül térítse meg. Az árulás leleplezése után Budán kivégzett Báchy Ferencnek János nevű fia is jelentkezett az uralkodónál s 1560 március 18-án kelt folyamodványában elpanaszolta, hogy a kamara be akarja szüntetni a számára rendelt 100 forintnyi évi díjat azon indokolással, hogy ezt csupán addig