Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Sebestyén Ede: József nádor és Pavlovna Alexandra bevonulása és ünneplése Pest-Budán 1800-ban. Haydn és Beethoven hangversenye Budán 142-161

JÓZSEF NÁDOR ÉS PAVIyOVNA ALEXANDRA PEST-BUDÁN 149 elvonultak a nádori páholy előtt, lassú ünnepiesseggel s egyenkint üdvözölték a fenséges párt : a leányok gályákkal, a fiuk lándzsával. Ezután egyenes sorba álltak, majd négyes csoportokra oszlottak és felálltak táncra. legelőbb lengyel táncokat jártak, azután angol és kontratáncot, szépen, ízlésesen. Ezek után ellipszist formáltak és körülfogták a kilenc múzsát. A kört néhány perc múlva kinyitották, s a múzsák odavonultak a nádorék páholyához. Ekkor elhallgatott a zene. Thalia előlépett és ezt mondta : — Fenséges Úr és Asszony! Az Istenekhez olyan híradással érkezett Mája fia, hogy Hymen ha valaha : most ugyan szép szövetséget kötött. Clio ezt mondta : — Apolló intett sugárövezte fejével, és mi tüstént elhagytuk az Olympust, hogy inneplenénk ezt a szövetséget! Clio után sorban előlépett a többi múzsa is és átnyújtották a nádornak és feleségének a magyar-, német-, francia-, orosz- és latinnyelvű örvendező és hódoló költeményeket. Sárga, zöld, kék, viola és rózsaszínű papirosra nyomtatták ezeket a verseket s gyöngyházszínű selyemtáblába kötötték ; a tábla előlapján egy-egy finom festmény díszelgett, hátsó lapján a nádor és felesége nevének kezdőbetűje. Az átadás után a múzsák egyesültek a párokkal és szép menetben elvonultak. Néhány percnyi szünet következett, majd bevonult tizenkét magyarruhás ifjú egy főtiszttel, két strázsamesterrel meg egy káplárral. A túlsó oldalról ugyanekkor visszatért az előbbi tizenhat pár. A férfiak vörös nadrágot, vörös mellényt, zöld dolmányt, piros csizmát viseltek és vörös csákót aranyzsinórral és kócsagtollal. A leányok szebbnél-szebb színes magyar ruhát. Megkezdődött a toborzó. Kezdetben kissé vontatottan ment a tánc és a hozzátartozó mókázás, mert a fiatalok elfogódottak voltak. De a vezetőjük, Szabó István helytartósági hivatalnok biztatta őket, ne féljenek semmitől, minél szabadabban mozognak, annál jobban tetszik a táncuk a fenséges párnak. A bátorítástól egyszerre feloldódott minden gátlás : a fiatalok szabadjára engedték szilaj jókedvűket, de magával ragadta őket Bihari, Csermák és I^avotta muzsikája is, amelyet a legjobb pesti cigánybanda húzott nekik. A nádor és a felesége mélyen kihajoltak a páholyukból és elbűvölten nézték és hallgatták a magyar táncot és magyar muzsikát, amelyhez hasonlót még nem láttak és nem hallottak, de nem is találhattak sehol a világon! A nádornak mint katonának különösen nagyon tetszett azoknak a ravasz fogásoknak a bemutatása, amelyekkel a verbuváló altisztek a habozó legényeket leveszik a lábukról. Mindjárt elmagyarázta a feleségének is, aki jóízűt nevetett. Önfeledt hangossággal jegyezte meg : — Ez igazán édes erőszak! A toborzó éjfélig tartott, s a fesztelen hangulatban zajosan ünnepelte az előkelő vendégsereg a temperamentumos és ízléses táncokat. Éjfélkor a nádor és a felesége bevonult a kisterembe, ahol nékik és a társaságuknak már asztalt terítettek a vacsorához. Az oldaltermekben is voltak asztalok, de csak kevés. A vendégek csak most mozdultak el a helyükről. Akiknek asztalnál nem jutott hely, állva ettek-ittak. Az egyes