Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10
A BUDAI VÁROSI TANÁCS ÁRULÁSA 154I-BEN 5 Palczan Péter 1542 október 9-én az abaújmegyei Saczán fekvő nemesi kúriát és tartozékait kapta ajándékul Ferdinánd királytól, ami Sempsey Xászló magvaszakadtéval a koronára szállott. (lyiber regius II. köt. 36.1.) Az adományt kifejezetten azzal indokolta meg az uralkodó, hogy Palczan Péter Budát mindenáron Ferdinánd kezére igyekezett juttatni s másokat is rávett terve támogatására (aliosque ad id induxit, ut civitas Buda Sue Maiestati dederetur). Ez az adomány alig volt megszerezhető, mert 1551 július 17-én Ferdinánd király utasította a pozsonyi kamarát, hogy azt a 200 forintot, amit Palczan Péter számára évenként kifizetni rendelt, adják meg ezentúl is rendesen s az elmaradt összegeket fizessék ki utólag. (Benignae resolutiones.) Ezután következett Palczan Péter vallomása Martinuzzi György budai viselt dolgai ügyében, ami Ferdinánd király szempontjából nagy jelentőségű volt, mert a pápa meg akarta torolni bibornoka meggyilkolását s ezt Buda török kézre juttatásával lehetett csupán elhárítani. Úgy látszik, hogy a vallomás előtt Palczan Péter ígéretet kaphatott Ferdinánd királytól, hogy Budán elszenvedett veszteségeiért a meggyilkolt Martinuzzi vagyonából kárpótolni fogja, mert 1553 május 1-én történt a tanúvallomás a pápai vizsgálóbiztos előtt s 1553 július 5-én már nyilatkozott a pozsonyi kamara Palczan Péter követelései ügyében. (Expeditiones Camerae.) E nyilatkozatban a kamara elismerte, hogy Palczan Péter Budát 1541-ben az uralkodó kezére igyekezett juttatni, amely vállalkozása kapcsán nagy veszedelemnek tette ki magát. Arról azonban nem akart tudni a kamara, mintha az uralkodó kártérítést ígért volna elszenvedett veszteségeiért s kétségbevonta annak a hat tanúnak a megbízhatóságát is, akikkel Budán elszenvedett veszteségeit igazolta. A tanúvallomás szerint ugyanis, amelyet Palczan Péter Buda város pecsétjével megerősített oklevélbe foglaltan mutatott be (exhibuit litteras sub sigillo civitatis Budensis emanatas), Martinuzzi György a nevezett budai házából elvitetett egy sisakot, egy keresztet, nyakláncokat és gyűrűket, amelyek értéke az ugyanott talált borokkal együtt meghaladta a 60.000 forintot. Elvitetett továbbá 40.000 arany készpénzt, aminek megtérítését az uralkodó kilátásba helyezte. Abban nem kételkedett a kamara, hogy sokat elvesztett abból, amit az ostrom előtt (ante obsidionem) Budán elrejteni vagy máshova elvinni nem tudott ; azt azonban nem tartotta valószínűnek, hogy elkobzott vagyona akkora értéket képviselt volna s annyi készpénz lett volna a házánál, mert mindezek megítélésében tévedhettek a tanuk. Ezenfelül Martinuzzi György után alig maradt akkora vagyon, hogy abból a folyamodó kielégíthető lenne. S ha valósággal akkora értékek, annyi készpénz lett volna Palczan Péter tulajdonában, akkor erről nemcsupán hat Budán lakó tanú tudna, hanem az egész város előtt ismeretes lenne, sőt olyanok is tudnának róla, akik Budáról elmenekültek (qui e Buda profugerunt). Mindezek alapján a kamara azon véleményének adott kifejezést, hogy a tanúvallomásokkal Palczan Péter Budán elszenvedett veszteségeit nem igazolta elegendőképen, és az uralkodó nem tartozik a követelést teljesíteni, legfeljebb kegyképen juttathat számára valamit (aliquid ex gratia potius quam ex debito donare). Palczan Péter eredeti folyamodványát nem sikerült megtalálni,
