Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141
PEST-BUDAI ÓNMŰVES EMLÉKEK 125 címere, amit a fölötte levő S(ignum) Pest is világosan megjelöl, nehogy az ónedényt vizsgáló egyén a sok tornyos jegy között megtévedjen s Pest helyett más városban készültnek vélje az ónművet. A két oldalozó betű pedig a készítő ónműves monogrammjat adja, mint például az 1698-ban készült gyömrői tányéron levő N R monogramm Nicolaus Röder mestert rejti, az 1741-ben készült rákoscsabai úrasztaltányér TE jegye pedig Thomas Ederth nevét. Pesten a XVIII. század közepéig tehát az egy-j egyes jelölés volt gyakorlatban. Olykép, hogy a mester jegye egybe volt szerkesztve a városjeggyel, s így csak a monogrammokat adó betűk változtak mesterenkint. Az ón rendkívül puha és könnyen deformálódó anyaga miatt sok esetben elmosódottan beütött vagy a későbbi tisztogatások alkalmával megkopott jegynél a mestermonogrammok már annyira elkoptak, hogy azokat felismerni és kibetűzni ma már nem lehet. Az ócsai református egyház 1725-ben készült kenyérosztótányérjáról, a fülöpszállási (1732) kupáról és a kunszentmiklós-pusztakerekegyházi (1737) boroskancsórói ilykép tehát csak azt tudjuk megállapítani, hogy pesti ónműves műhelyben készültek, de mestereiket meghatározni névszerint még nem tudjuk. 7 ) B) A XVIII. század második felében a pesti ónöntők az addig szokásban volt egy-j egyes (bástyás, városneves és mestermonogrammos) jelzést elhagyták s változó rajzú, több esetben pedig már két-jegyes olyan bélyegeket kezdtek használni, melyek Pest városának a nevét, a készítő mester teljes nevét, a mester jog szerzésének az évét, sőt még az ón finomságát is feltüntetik, így Jurame Sebestyénnek 1777-ben készült s a reichenbergi 34. Jurame Sebestyén pesti ónműves bélyege a reichenbergi Huber-gyüjtemény három tányérjáról. 1777. Huber-gyüjteményben levő három tányérján koronás rózsás jegyben a teljesen kiírt mesternév olvasható, a fölötte mondatszalag formában beütött bélyegben pedig IN REINES ZINN PEST olvasható. Ez utóbbi kvalitásbélyeg a nagyon finom arányban kevert ón jóságát akarja jelezni. A teljes névvel kiírt jegyben látható rózsa pedig arra utal, hogy a keverés aránya az úgynevezett »rózsaón«-nál szokásos aránybán történt. A pesti keverésarányt még nem ismerjük, de tudjuk, hogy az lépesében és Pozsonyban olykép volt előírva, hogy tizenöt font ónhoz egy font ólmot lehetett csak adni.
