Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141

PEST-BUDAI ÓNMŰVES EMLÉKEK {\Q a szappanosok, részben pedig más ellenség által teljesen elraboltatnék, ami azt eredményezné, hogy a pestbudai ónöntő mesterségnek ezeknél fogva teljesen el kellene tűnnie. A pestbudai ónöntőknek Fauser János által tolmácsolt panaszaira és kérelmeire a helytartótanács kedvező határozatot hozott. 1833 június 7-én a városi tanács tárgyalja és tudomásul veszi a helytartótanács azon döntését és rendeletét, hogy az 1832 november 6-án Vogelnek adott kedvezmények a pestbudai ónöntő-testtilet kára nélkül tovább nem halmozhatok, és erről Vogelt oktassák ki és kontárkodásától tiltsák is el. A helytartótanács rendeletének és parancsának végrehajtása azonban ismeretlen okok miatt késett, és így Vogel már nemcsak a mestersége számára készítette a kifogásolt formákat, hanem üzérkedésből is és azokat nyilvánosan árusította is. Ezért 1833 június 6-án Fauser János újabb felségfolyamodványban jelenti, hogy Vogel, a pestbudai ónöntők veszteségére és teljes mesterségbeli kárszenvedésükre és pusztulásukra adott kedvezményekkel, továbbra is önti a formákat. Kéri, hogy Vogelt végérvényesen tiltsák el az ónöntőmunkálatok végzésétől. Egyúttal panaszt emel azért is, hogy a pesti városi tanács a kérelmükre még semmi megoldást nem adott. Az ónöntőknek Fauser által tolmácsolt kérésére csakhamar megjöhetett a végső döntés. Hamarosan ugyanis közmegelégedéssel lecsendesedtek azok a hullámok, melyeket Vogelnak az ónművességbe való belekontárkodása vert fel. A tűz azonban nem aludt ki végleg. A hamu alatt izzó parázs maradt, mely tizenkét év múlva újra lángot vetett, s így ismét harc tört ki Vogel és a pestbudai ónöntőcéh között. 1845-ben Vogel ugyanis újból folyamodott és előadta, hogy ő, aki a városban lakik és évről-évre adózik, több helybeli szappanos teljes megelégedésére — az általuk kiadott bizonyítványok szerint is —• gyertyamintákat készít. Geist Gáspár, aki a stearingyár igazgatója, csak az általa felhasznált és készíteni szokott mintákat használja, úgyhogy ezáltal fényesen igazolódik azoknak a stearin gyertyák öntésére való alkalmassága és használhatósága. Maszlagy Antal táblai jegyző által kiadott bizonyítvány is igazolja, hogy ilyen minták sem a pesti, sem a budai ónöntőknél nem találhatók. Készítményeinek tehát egy nyilvános és nyitott boltban való árusítására engedélyt kért. Az ügy ismét a helytartótanács elé került, s 1845 Böjtmás hava (március) 4-én már határozatban kimondták és utasították is a pesti városi tanácsot, hogy a stearin gyertyamintáknak nyitott boltbani árusítását Vogel Jánosnak ne engedjék meg, mert a helytartótanács a városi tanács véleményét helyesli. Előzőleg, január 19-én Kanicser János helyettes tanácsnok jelenti a városi tanácsnak, hogy az óngyertyaminták készítése az ónművesek céhe szerint az ónöntő mesterséghez soroztatott. Azok készítésével Vogel Jánosnak mint szappanosnak foglalkoznia nem szabad. A céhek számára kibocsátott Ismervények szerint is bármely mesternek más mesterségében kontárkodni tilos. Vogel törvénytelen kérelme egyébként sem érvényes. Nemcsak azért, mert részint hazug állításokon alapul, hanem már a miatt is, mivel az az ónöntőcéhre felette káros. Nem igaz az sem, hogy öntött ón*