Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Mihalik Sándor: Pest-budai ónműves emlékek 112-141

PEST-BUDAI ÓNMŰVES EMLÉKEK \\J ma Budapest Székesfőváros Történeti Múzeumában van elhelyezve. Két oldalt kengyeles fülekkel van ellátva. Belsejében két üres bádog tok van. Ezekben őrizték egykoron a privilegiális levelet. 1834 augusztus 3-án Fauser Jánosnál, mint a legidősebb budai mesternél céhülést tartottak s elhatározták, hogy a pesti ónöntők azon panaszkodására, mellyel a mesterjogaik és a kereseti águk csorbítását igyekeznek elkerülni, a következő két évben üléseiket Pesten fogják tartani. Ezzel is sikeresebben remélték a kezdet nehézségeit áthidalni. Egyúttal szabad akarattal főcéhmesternek a Pesten lakó ifjabb Fauser Jánost választották meg s az 1834 augusztus 3-tól 1836 augusztus 3-ig terjedő időre őt Pesten főcéhmesternek elismerték. Alcéhmesternek viszonzásképen budait jelöltek s Wilcke Gottlieb megválasztásával ezt a tisztséget két évre be is töltötték. Egyúttal megállapodtak abban is, hogy az első fertályülésüket 1834 augusztus 7-én Fauser János főcéhmesternél fogják megtartani. A kijelölt időben Schweitzer János budai és Korher János pesti tanácsosok mint biztosok jelenlétében ünnepélyes keretek között tartották meg immár teljes jogú és hivatalosan is elsőnek számított céhülésüket a pestbudai együttes ónöntőcéh tagjai. Fauser János, Floth Ferenc, Wilcke Gottlieb budai és Brotzky János pesti mesterek — akik ezideig a pozsonyi ónöntőcéh tagjai voltak — kimondták a pozsonyi céhtől való elszakadásukat és teljesen független, önálló céhet képeztek. Az 1833 december 19-én Bécsben nyert és őfelsége által sajátkezűleg aláírt privilégiumok alapján kimondták, hogy ezentúl Budán és Pesten a mesterjogért jövő új tag remeket készítsen, s az ilyen mestereket azután a tanáccsal egyetértve a céhtársak sorába vegyék be. Egyúttal újból kijelentették, hogy Fauser Jánost tekintik főcéhmesterüknek. A pestbudai együttes ónöntőcéh alakulása tehát az ónművesség történetének késői szakában, az utolsó évtizedekben, majdnem kapuzárás előtt történt. Az ónművesség ebben az időben már óriási területeket veszített, s működési köre a porcellán, a keménycserép- és az üvegáruk rohamos előretörése és keresettsége miatt igen szűk területre szorult. A végső küzdelmekben lassan kimúló iparágról és a pestbudai ónművesség utolsó korszakáról szomorú és egyes vonatkozásaiban érdekes képet kapunk abból a hosszadalmas harcból, mely a Fauser János által képviselt pestbudai ónművesek és az ónöntőmesterségbe belekontárkodó Vogel János Jakab szappanosmester között dúlt és amely mintegy másfél évtizedig keserítette a pestbudai ónművesek életét és veszélyeztette kereseti lehetőségeiket. Az 1830-ban vándorkönyvet nyert és a Zürich melletti Tiguro-ból származó Vogel János Jakab szappanosmester gyertyaöntéshez alkalmas ónformákat készített Buda és Pest városában, majd Magyarország néhány más helyén is. Mindenki megelégedésére és gyümölcsözően. 1832-ben Pestre visszatérve, június 6-án a pestbudai ónöntők állást foglaltak ellene. Az ügy Korher János szenátorhoz került, mint az ónöntők biztosához.