Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111

106 DÖMÖTÖR SÁNDOR szerepe volt.

120

) Mivel 1540-ben Roggendorf innen lövette Budavárát 15. napig, a török szükségesnek látta megerősíteni, amiről Evlia Cselebi a következőket írja: »Szulejmán khán fermánja folytán a 948-ik (1541) évben Gürz-Eliasz palánkja építtetett fel. A magas szikla felett a négy tájék őrzésére és őrházul való alkalmazás végett, belülről kőépítkezésű, kívülről pedig tisztán palánkszeru szép és szilárd építmény ez, s 800 lépés kerületű erősség. Déli oldalán nyíló egy kapuja, egy magtára és két ciszternája van . . .« E szerint tehát egy kastélyszerű erőd volt, kettős kerítéssel, melyek közül a belső kőből épült, a külsőt pedig palánk alkotta.

121

) így látszik az összes látképeken is, amelyek ovális formában ábrázolják. Tényleg csak őrház volt, lényeges szerepet nem játszott. 1686-ban a felszabadító sereg egy része itt táborozott és innen támadta Budavárát.

122

) További sorsára Schams a Blocksberg névvel kapcsolatban utal : »Der heutige Name Blocksberg stammt von dem auf diesem Berge (vermutlich im 15-ten oder 16-ten Jahrhunderte) erbauten Blockhause, dessen Überreste erst dann ganz verschwanden, als 1812 die neue Stern-Warte da angeführt wurde.«

123

) Az ő idejében (1812) már állott a József nádor által építtetett csillagvizsgáló intézet, amely a Blockhaus helyén épült.

124

) A Blocksberg nevet a Blockhausszal kapcsolatba hozó hagyomány már legalább egy évszázados volt. Rupp nem tud biztos adatok alapján arról, hogy milyen volt a Gellérthegy környéke (Kelenföld, Tabán) a törökvilág előtt. A XVIII. századi adatok számunkra csak annyit mondanak, hogy kórházak, fürdők, fogadók és sörházak, valamint a hajóhíd voltak ennek a városrésznek jellegzetességei.

125

) Olyan épületek tehát, amelyek a település kezdeteinek továbbfolytatására és nem további fejlődésére mutatnak. Mozgékony és süllyedtebb társadalmi értékű emberek gyűjtője volt ez a település mindig : a városrész képe az Árpádok óta nem sokat változott. A hegy gyűlések, titkos összejövetelek tartására nem lehetett alkalmas, bármily sok verem és barlang adott is ezekre alkalmat. A török a kert- és a szőlőkultúrát szépen fejlesztette a hegyoldalban, és a hegy tetején élő katonák vigyázó szeme nem kedvezett a boszorkánygyűlések tartásához szükséges titokzatos kellékeknek. A Blocksberg név megjelenése idején a hegy nem volt titokzatos, boszorkánysággal telített. A Szent Gellért hegye elnevezés azonban tudatosan őrizte a hagyományt, amelynek feltétlenül régebbinek kell lennie, mint a Blocksberg névnek. A Gellérthegy boszorkányos híre nem a Blocksberg név nyomán keletkezett, mert az első magyar adatok sem Szent Gellért hegyére, hanem a Blocksbergre utalnának ; nem a Szent Gellért név torzult volna (Cengellér), hanem a Blocksberg név. Ezzel kapcsolatban az a körülmény is fontos, hogy nem gyűlésre, hanem csak a hegyre való járásra utalnak a régi hagyományok. A hegy neve őrizte az elmosódó ősi hagyományt, mely a boszorkányhittel keveredett. Ha a boszorkányos hit lett volna mindig a Blocksberg név felidézője, nem hivatkozhatnánk minduntalan a Blockhausra. A német hagyomány nem terjedt túl a Blockhausra való emlékezésen, nem volt mélyen gyökerező, a magyar adatok sora azonban régebbi hagyomány ismeretére utal. Azt nem tudjuk, mi volt ez a hagyomány, azonban Szent Gellért halálával való összefüggése bizonyosnak látszik. A Szent Gellért hegyére való járásnak az egész országban való régi ismerete arra utal, hogy valamikor élhetett az egész országban olyan