Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok 92-111
102 DÖMÖTÖR SÁNDOR nyok, »boszorkányok« gyűltek itt össze, hogy pokoli orgia közepette örüljenek a kereszténység egyik vezéregyénisége halálának. András herceg a történtek után bizonyára törekedett arra, hogy ez az esemény azok előtt, akik a nyugati műveltség előnyeivel akarták boldogítani fajtájuk, a magyarság sorsát, a véletlennek legyen tulajdonítható. A pogány vezetők meghökkentek Gellért váratlan hódoló megjelenésén, s megkezdődött a harc, de a hercegek, különösen András, nem akarta azokat bántani, akik meghódolási szándékkal közeledtek feléje. István király nagy egyénisége lenyűgözve tartotta még ellenfeleit is és Gellért tudásban, erélyben, hatalomban a nagy királynak mindenképpen méltó munkatársa volt. Munkája semmiképen sem azonosítható a magyarság faji sajátságainak megsemmisítésére törekvés gondolatával. 83 ) Lőrinc csanádi püspök idejében (1083—1113) arra mutatnak a források, hogy a pogánysághoz való ragaszkodás még nem szűnt meg végképen. Szent László elrendelte, hogy »aki pogány szertartás szerint kutak, fák, források és kövek mellett áldozik, egy ökörrel váltsa meg bűnét.« Az esztergomi zsinat szerint (1095—1116) pedig »senkise merjen pogány szertartást gyakorolni. Aki pedig ezt teszi, ha előkelő, 11 napig vezekeljen erősen, ha közember, 7 napig, de veréssel.« B büntetések enyhesége sejteti, hogy a pogányság órája lejárt : az egyház alig vetett ügyet reájuk. A magyarság egy évszázad alatt átalakult nyugati néppé. 84 ) »A régi pogány hit elkeseredett makacs hívei, számban megfogyatkozott bús pásztorok, a hegyek ölén, erdők sűrűjében, puszták sivár homokján, szent fáik, áldó kutaik mellett még évtizedek múlva is áldoztak istenüknek és varázshatalmú szellemeiknek, de az új hittel szembeszállni már nem volt erejük.« Ilyen titkos és tiltott cselekedetek emlékét őrző hely volt a Gellérthegy sziklákkal telehintett és fákkal sűrűen benőtt hatalmas területe is. A keresztény gondolat fokozódó diadalát mutatja, hogy Gellértet halála után maga a nép avatta szentté (canonisatio popularis) : szentnek nevezte és annak tisztelte. 85 ) Erdélyi László szerint Szent Gellért holtteste I. András király idejében 1054-ben került át a kanonizálás ünnepélyességeivel Pestről Csanádvárba. 86 ) A vértanú tisztelete aztán végigkíséri egész történelmünket : vértanuságának napja ünnep volt mindig. László király óta böjtöt is tartottak e napon, hogy a pogányok vad kegyetlenkedését kiengeszteljék. Monostorokat és templomokat emeltek tiszteletére. Híre mindig növekedett : alig volt templom, ahol külön oltárt ne szenteltek volna neki a jámbor hívők buzgó fáradozással és imádsággal. 87 ) Az 1358-ban készült Képes Krónika 47. fejezete az első forrás, mely azt mondja, hogy ott, ahol Szent Gellért kiszenvedett, templom épült. Valószínűtlen azonban, hogy a templom pontosan azon a hegyen épült volna fel, ahol szétzúzták a sziklákon a szentnek a fejét, mert akkor maga a templom is, mint ahogy a szikla, a Duna áradó habjainak lett volna kitéve. A Gellérthegy bérce alatt a lehulló sziklák veszélyeztették volna az épületet és a templombajárókat. A hely is szűk templom számára. Minden körülmény azt bizonyítja, hogy a templom nem a parton volt. 88 ) Ezért Némethy szerint a helynek olyanforma meghatározása, hogy a templom ott volt, ahol Szent Gellért kiszenvedett, általánosságban van véve, úgyhogy a helységet kell alatta értenünk. Kelenföld (villa Kelenfeld)
