Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Garády Sándor: A budai (óbudai) káptalan alapítása 70-91
A BUDAI (ÓBUDAI) KÁPTALAN ALAPÍTÁSA 83 nagy része 1596-ban elmenekült. Azonban sehol sem olvashatjuk, hogy Óbudát lakossága egy szálig elhagyta volna. Elhagyták azok, akiknek volt mit félteniök. De akiknek egyebük nem volt, mint kis földjük és viskójuk, azok ott maradtak. Ezt különben már részletesen bizonyítottuk, miért is erre újból nem térünk ki. 63 ) Ehhez csak annyit teszünk még hozzá, hogy a török hódoltság alatt még a budai várban is, bár szűk körre korlátozva, de voltak ferencrendi szerzetesek, református prédikátor is, tehát ott is az őslakosság egy csekély hányada megmaradt. Ezek a törzslakók, akiknek egyike-másika az ostrom után bizonyára visszatért és ott maradt, mindenesetre megőrizték Óbuda régi határainak és hegyei elnevezésének emlékét, de különösen a határokét. Ezt pedig a törökök kiűzetése után történt összeírások alkalmával mindig figyelembe is vették. Annyi azonban mind az Országos Levéltárban, mind a Fővárosi Levéltárban talált iratok szerint bizonyos, hogy már a XVIII. sz. elejétől kezdve Buda és Óbuda, helyesebben a budai kamarai adminisztráció és gr. Zichyék között a határ miatt torzsalkodások voltak. Ezért azután I. Lipót 1702 május hó 10-én kelt —• Matussek András győri préposthoz és Horváth Simonchich János kir. táblai elnökhöz intézett — rendeletével elrendelte, hogy előzetes tárgyalások után megállapítandó határidőben az illetékes alispán, szolgabírák, esküdtek és más hozzáértők, valamint az érdekeltek meghívásával vegyék a helyszínét szemügyre és állapítsák meg a helyes határt. Sajnos az az országos levéltári darab, amely valószínűleg erről a helyszíni szemléről szólott, hiányzik. így egyelőre nincs módunkban megállapítani, mi volt a két érdekelt fél közötti vita oka. Annyi kideríthető, hogy Sibolthy Sándor szolgabíró és Wéber Mátyás esküdt 1720 június 17-én a helyszínén megjelentek és gr. Zichy Péter kérelmére óvást emeltek az ellen, hogy Zennegg Kristóf budai kamarai felügyelő Buda és Óbuda között önhatalmúan állapítsa meg a határt. Azt is tudjuk, hogy azóta ismételten voltak Buda és Óbuda között határmegállapítások, így 1800-ban és 1818-ban is. Az 1818-ban tartott határkijelölésről készült jegyzőkönyv a Fővárosi Levéltár iratai között fekszik (Instrumentum super metali reambulatione inter Terrénum Liberae Regiae ac Metropolitanae Civitatis Budensis et Inclyti Regio Coronalis Dominii V. Budensis Anno 1818 interventa). Ebben említik az 1800-ban történt határigazítást. Messze vezetne, ha itt további részletekre terjeszkednénk ki. Csak annyit említünk meg, hogy az 1818-i határjárás alkalmával a Hármashatárhegyről indultak ki, amelyet a jegyzőkönyv »Geisberg hungaris Ketskehegy«-nek mond. A jegyzőkönyv szerint nézeteltérések csak egyes szőlőknél mutatkoztak, és ezeknél rendeltek el egy-két öles kiigazítást. Ha ebből visszafelé következtethetünk, az előbbi határvillongások is inkább a szőlők körül merülhettek föl és azok se lehettek nagymértékűek. Véleményünk tehát az, hogy Óbuda déli határa 1212-ben is közel ugyanaz volt, amint azt a föntebb említett XVIII. századbeli térképek is feltüntetik. Némi kisebb eltérést délfelé azonban nem tartunk lehetetlennek. Amint látjuk, az 1212. évi határjárás Szt. Jakabfalvát nem említi. 8*
