Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Garády Sándor: A budai (óbudai) káptalan alapítása 70-91
A BUDAI (ÓBUDAI) KÁPTALAN ALAPÍTÁSA 81 jának. Ez lehetséges. Ha azonban meggondoljuk, hogy a lelkészlak táján talált faragványok egy része az 1180—1207. évek közötti időszakra mutat, és hogy a ferencrendiek első csoportja Magyarországba csak 1229-ben jött, 57 ) ezt a föltevést el kell ejtenünk, s így nem marad más számunkra, mint csak az óbudai prépostság, amint azt Lux Kálmán már említett munkájában helyesen állította. Hogy a minden valószínűség szerint épület-csoportot alkotó prépostság melyik épülete volt a református templom tájékán, és főleg, hogy pontosan hol feküdt a régi székesegyház, azt az eddig kiásott maradványok alapján egész határozottsággal még nem tudjuk megállapítani. A Szentlélek-téren és annak nyugati és keleti oldalán lévő házak pincéiben talált—úgy látszik— összefüggő egészet képező templomromról, miután ott dr. Nagy fajostól és ifj. Csemegi Józseftől szerzett értesülésem szerint a XIV. századnál régibb maradványokra nem bukkantak, már most következtethetjük, hogy az alighanem a Nagy Lajos király és Erzsébet királyné által építtetett új káptalani székesegyház maradványa. A két romcsoport eddig megtalált, egymáshoz legközelebb eső falmaradványa közti távolság mindössze kb. 200 méter. Nem oly nagy, hogy a két székesegyháznak az oklevelek szerint 58 ) egymáshoz közeli (Supplicat ... Elizabeth, regina ungariae, quatenus sibi et -preposito ac capitulo ecclesie Beate Marie virginis in veteri Buda, Wesprimiensis diocesis, quam ipsa iuxta ecclesiam Beati Petri apostoli ibidem de novo ad honorem et sub titulo ac nomine predicte beate Marie construi fecit) fekvését kizárná, annyival inkább sem, mert még nem tudjuk, mit rejt a föld ezen a közbeeső részen. Nem lenne teljes a káptalan alapításáról szóló ismertetésünk, ha nem emlékeznénk meg a káptalan területéről. Erre nézve az első tájékoztató adatok II. Endre király 1212. évi azon oklevelében találhatók, amelyben a budai káptalannak birtokait visszaadja. 59 ) Ebből mindenekelőtt arra következtethetünk, hogy a budai káptalannak Imre király koráig, úgy látszik, nem volt saját területe, hanem királyi birtokon épült. Erre vall II. Géza király 1148. évi adománylevele is. Imre király adományozta neki a székesegyházat magábafoglaló királyi birtokot. Ezen a területen azon túl a prépostot és a káptalant illette a bíráskodás, a vásárvám és a csöbörpénz-szedés joga. A tized bizonyára már azelőtt is a káptalané volt. A terület határait az oklevél pontosan körülírja. Az oklevél idevonatkozó része — magyarra fordítva — így szól (az egyes métákat római számokkal jelöljük meg) : »A budai egyház területét tehát ezek a határvonalak (méták) zárják körül : I. Az első méta t. i. földbeásott kerek kő, Buda és a hévvizek között áll, II. és innen a völgyszorulat szegélye felé halad és fölmenvén arra a helyre, amelyet Uzaháza-hegyé-nek neveznek, III. és innen ahhoz a hegyhez halad, amelyet Moralhely-nék. mondanak és IV. innen ahhoz a kőhöz, amelyet Csemárkőnek (Szamárkő) mondanak és V. erre leszáll a völgybe és VI. két út között vezet és VII. innen a Verhard sarkáig és VIII. innen felmegy a Görcsei sző'llőkig; és itt földből határdomb van, IX. és innen Görcse község végéig és itt egy határdomb és X. innen megy följebb 8. Tanulmányok Budapest múltjából VII.
