Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Garády Sándor: A budai (óbudai) káptalan alapítása 70-91
80 GARÁDY SÁNDOR Azt tudjuk, hogy romladozó állapotban még Hunyadi Mátyás király idejében is fennállott, 53 ) végül tudjuk, hogy Nagy I^ajos király és anyja, Erzsébet királyné a régi mellett új székesegyházat épített. 54 ) Az óbudai református lelkészlak építkezésénél 1908-ban egy díszes középkori előcsarnok maradványaira bukkantak. A maradványokat részletesen és szakszerűen "ismertette Lux Kálmán dr. 55 ) A faragott részletek három építési időszakról tanúskodnak. Egyről, mely 1180 táján, egy másikról, amely a XIII. század húszas éveiben s egy harmadikról, amely 1270 táján pereghetett le. Ezekhez a kiásott romokhoz csatlakoznak az 1935. év folyamán ugyanott és a Szentlélek-téren kiásott maradványok. Ezeknek az ismertetése még nem történt meg. Annyit azonban meg lehet állapítani, hogy a református templom tájékán végzett ásatások aránylag csekély terjedelme még nem nyújt tiszta képet a középkori helyzetről. Hiszen Mészáros Sámuel volt óbudai református lelkésznek a templom történetéről megírott munkája szerint (33. lap) a református templomnak valamennyi fala részben vagy egészben régi falakra épült. Az kétségtelen, hogy a református templom és lelkészlak táján kiásott romok a volt káptalani területre esnek. Ugyanis téves az a régebbi, Torma, Havas és Némethy nyomán keletkezett hiedelem, hogy a római vízvezeték — az 1355-i határjáró levél »murus dirutus«-a—a Flórián-téren vagy még a fölött északra végződött, helyesebben 1355-ben már csak addig volt látható. Megállapítottam az Orsz. levéltárban talált — Matthey mérnökkari tiszt által készített — 1756-i térkép 56 ) alapján, hogy e vízvezeték maradványai ebben az időben még a Királydombig lehúzódtak, sőt Németh Sándor óbudai prefektusnak a Tudományos Gyűjtemény 1823. évi VI. kötetében megjelent cikkében foglaltak szerint (8. lap.) még az ő idejében is addig láthatók voltak. így tehát a határjáró levél ú. n. »lapis finalis«-a nem lehetett messze a Királydombtól és így a református templomtól jóval délebbre esett. A fentemlített és a Fővárosi Múzeumban levő másik XVIII. századbeli térkép (418. sz.), valamint a bécsi Hadilevéltárban levő, 1778-ban készült térkép (jelzete G I h 68) alapján könnyen megszerkeszthető a római vízvezeték vonala, vagyis az 1355. évi határvonal. Ez választotta el egymástól a káptalannak megmaradt és a királynak jutott területeket. Ettől nyugatra esett a királyi, keletre a káptalani rész. Ez a határvonalat alkotó vízvezeték a református templom nyugati falától számítva mintegy hatvan méterre nyugat felé esik. Ennélfogva a református templom és lelkészlak körül talált romok is a káptalannak megmaradt területen vannak. Ezek szerint nem nagy a választékunk a romok mibenlétére nézve. A királyi vagy királynéi várat eleve el kell ejtenünk, mert hiszen azért történt a szétválasztás, hogy ez királyi (királynéi) területre jusson. Ugyancsak ezen okból nem jöhet szóba a királyi vár előtti Szent László kápolna, Szent Margit temploma és a Kláraszűzek kolostora sem. Itt tehát csak a prépostság épületei vagy a ferenciek kolostora vehetők figyelembe Szent Katalin templomával. Ez utóbbiról ugyanis tudjuk, hogy a kolostor előtt állott. Ez a második azonban csak akkor jöhet szóba, ha az 1355-i határjáró levélben a »lapis finalis« után említett »Curia fratrum minorum«-ot nem tartjuk a ferenciek kolostorának, hanem csak udvarházának, major-
