Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
82 BEIylTZKY JÁNOS hogy az Uzaházahelyének nevezett majorság régtől fogva a budai káptalan birtoka volt. Kz a megállapítás méginkább megerősíti azt a feltevésünket, hogy a budai káptalan ősi temploma egyúttal a Kartal-nemzetseg budai ágának nemzetségi monostora is volt, hiszen a majorság nevében is egy Kartalnembeli személy neve maradt fenn. A két oklevél fent idézett szövegét mint topográfiai adatokat tartalmazót Bártfai Szabó László vizsgálta a közelmúltban a legkimerítőbben. 49 ) Mielőtt azonban megállapításaival foglalkoznánk, vessük egybe az 1212., az 1355. és 1524. évi oklevelek azonos tartalmú szövegrészeinek helyneveit, illetve helymeghatározásait. Az 1212. évi eredeti oklevél átiratainak szövege tartalmilag csak az általunk megjelölt 5. szakasz végéig azonos az 1355. évi oklevél első hét szakaszának szövegével. Az egybevágó részek figyelembevétele után kitűnik, hogy mind az 1212-es oklevél átiratai, mind az 1524-es oklevél a határjárást — szemben az 1355. évivel — a Hévizek és Óbuda (Buda) között álló határjelnél kezdik. Ettől a határponttól kezdődoleg 1212-ben állandóan felfelé, völgynek, hegynek föl haladva jutottak el a Chemarkw-ig. Ugyanígy haladt az 1355. évi határ járó bizottság is Szent Jakab apostol templomától a »mons excelsus« csúcsáig és az 1524. évi határjárásban sem találunk annak nyomára, hogy a bizottság valahol ettől felfelé, az előző oklevelekben meghatározott határmezsgyétől eltért volna, hanem azt követve jutott el a Monyoroshegy csúcsáig. Nyilvánvaló tehát, hogy ugyanazon az úton jártak. A Chemarkwnek, az excelsus mons-nak és a Monyoroshegy csúcsának azonosítása és a mai térképen való kétségtelen elhelyezése igen fontos topográfiai eredmény lenne a koraközépkori Buda helyeinek meghatározása szempontjából. Vegyük tehát ezért vizsgálat alá a határvonal futását a három oklevél adatainak a figyelembevételével és vessük azokat egybe az 1212. évi oklevél adatainak vertikális vázlatával. 50 ) A Nyulakszigetén, a Margitszigeten álló ferencrendi Szent Klára kolostor romjai mai napig jól láthatók. Ez a rom, a Duna szabályozása következtében ma a sziget közepén áll. Egykor azonban nyugati széléhez igen közel állott. A rommal szemben, nyugat felé a Duna túlsó partján Szent Jakab apostol egyháza és falva feküdt. Ennek helye a mai újlaki plébániatemplom és a Duna között húzható vonaltól inkább valamivel délre, mintsem északra keresendő. Ennek az egyháznak felső (tehát északi), az út felé eső végénél állott az a kerek kő, amely már 1212-ben is jelölte a határt Buda és a Hévizek között. Abból, hogy az 1212. évi oklevél átiratai a kő mellett álló templomot nem említik, arra kell következtetnünk, hogy Szent Jakab egyháza ennél az időnél későbben épült. A Szent Klára kolostor és a Szent Jakab egyháza között húzható vonal egyenes folytatásként elvezet bennünket a mai Pál-völgybe. Itt attól a résztől, ahol ma a kőfejtőben a barlang bejárata van, kissé északkeletre végződhetett a ma már jelentősen északabbra harapódzott vízmosás, amelyet mind 1212-ben, mind 1355-ben és 1524-ben a szúk völgy végének tekinthettek. Ettől kezdve lankásabbá váló oldalakkal északnak fordul a völgy (ma a kőbányák már megváltoztatták képét). Itt fordultak északnak 1355-ben és 1524-ben a határ járók is és megtartva az irányt, balkéz azaz nyugat felől .
