Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102

ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HEGYRAJZÁHOZ 71 Nagymértékben hozzásegít azonban bennünket a tények megismeréséhez a középkori egyházi szervezet területi beosztásának ismerete. Szent István ugyanis az általa alapított püspökségek felállításánál figyelembe vette a törzsi és a nemzetségi adottságokat és így a f őesperességek területei bizonyos nemzetségek, vagy nemzetségcsoportok szállásterületeinek a határaival esnek egybe. Mivel azonban a középkori egyházi élet és közigazgatás szerves kiegészítője volt a világi életnek, mi sem természetesebb, mint hogy a vármegyék politikai határai is a főesperességek határaival estek egybe.

31

) így például Fejér vármegye XI. századi királyi uradalmának határai egybeestek a fehérvári főesperesség határaival, tehát Árpád nemzetségének birtokaival. Ezt a birtoktestet kiegészítették északon a közös tőről származó Csák és Baracska nemzetségek szállásai. Ezek a nemzetségi szállástömbök meglehetős előszeretettel ragaszkodtak a folyóvízhatárokhoz, úgyhogy ezen az alapon a koraközépkori Fehér vármegye határait a Bakony-patak, a Váli-víz, a Duna és Sárvíz alkották.

32

) Ettől a fehérvári főesperességtől és az ezzel egybeeső koraközépkori Fehér vármegyétől északra esett az ugyancsak a veszprémi püspökség fennhatósága alá tartozó budai főesperesség területe, amely azonos volt a koraközépkori Pillis, vagy ahogy Glaser I^ajos előszeretettel nevezi, Visegrád vármegyével. Mi inkább a koraközépkori Pilis vármegye elnevezést tartjuk helyénvalónak. A középkori budai főesperesség területét a veszprémi püspökség területén szedett pápai tizedek jegyzéke alapján ismerjük. Ez a tizedjegyzék az 1333-tól 1335-ig terjedő időben szedett hátralékos tizedtartozásokat tartalmazza.

33

) így tehát nem lehet teljes, de még így is, más főesperességek, különösen a fehérvári adataival egybevetve, meglehetős pontosan feltünteti a budai főesperesség kiterjedését. A jegyzéket három egymástkövető időszakban készítették el. Ezért egyes nevek írásánál eltérések mutatkoznak. Ennek ellenére Csánki Dezső a helynevek megfejtését csaknem mindenben kielégítő pontossággal oldotta meg.

34

) A tizedjegyzék budai főesperességre vonatkozó adatait a plébánosok és a községek neveinek feltüntetésével az alábbiakban ide mellékeljük. A dőlt betűkkel szedett nevek mind a két felsorolásban előfordulnak. Archidiaconatus Buderisis. (I,. a II. sz. térképvázlatot a 20. képen.) 1333—1335. I. Merboldus de Dechen Dominus Johannes de Kezin Nicolaus de Chic Petrus de Odon 5. Petrus de Gerche Nicolaus de Boroky Blasius de Epel Michael de Merecy Petrus de Teliki II. Stephanus de Cholnus Nicolaus de Chut Petrus de Telky Merboldus de Tethin 5. Nicolaus de Erd Paulus de Horky Nicolaus de Berky Iyaurentius de Monasterio Jacobus de Yenen