Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61

A M. KIR. BELÜGYMINISZTÉRIUM BUDAI VÁRBELI SZÉKHÁZÁNAK TÖRTÉNETTÉ 37 termek kiképzésében tágabb lehetőségét találta a komolyabb értékű, művészi célkitűzéseknek s képességei a mostoha adottságokkal is sikerrel birkóztak meg, olyannyira, hogy Hillebrandt művészete éppen a budai országházában egyik legjellemzőbb megnyilatkozását találta meg s a XVIII. századvégi Buda egyik legmaradandóbb becsű alkotását hagyta reánk.

1

?1

) Hillebrandt az épület homlokzatvonalának kellemetlen törését azzal leplezte el, hogy az épület kapubejáratát, amely a régi épület déli harmadában volt, az épület középvonalába helyezte át s azt a főhomlokzat egyszerű falsíkjaitól elütő, díszesebb rizalit-kiképzéssel vette körül, magának a kapunak pedig — a leplező hatást fokozandó —- erőteljesebb tagozottságot adott. Hasonló megoldást találunk az udvari részen is : a homlokzat törését a kapubejárat mindkét oldalán kiképzett, de az elhajló homlokzatrészen ismétlődő falkiszögellések enyhítették s tompító hatásukat még két, a kiugró falrészek végében épült oszlopos boltíven nyugvó erkély is fokozta.

112

) Az épület háromhajós monumentális kapualját, amelynek szépsége valójában csak az udvar felől nézve bontakozik ki, és az épület két végében elhelyezett lépcsőházakat Hillebrandt az épület utcai traktusának földszintjén végigfutó egyszerűbb oldalfolyosókkal kötötte össze. A két lépcsőház közül az épület északi végébe eső nagyobbik és díszesebb lépcsőház szolgált a két országgyűlési terem közös feljárójául. Maguk az országgyűlési termek az épület emeleti részében nyertek elhelyezést s mindkét emelet magasságát kitöltötték. A nagyobbik, az alsótábla részére épült terem a Sütő-utcai szárnynak mintegy kétharmadát foglalta el, míg a felsőtábla terme az épület udvari szárnyában közvetlenül az egykori templom szentélyfalához csatlakozott. A két terem közül az alsótábla terme művészi kivitelezésben messze felülmúlja a felsőtábláét, amit nyilván azzal magyarázhatunk, hogy az előbbi még az építkezések általános letiltása előtt, az 1784. esztendő folyamán készült el, amikor Hillebrandt művészi elgondolásait még nem szorították a legszűkebb határok közé a szigorított takarékossági rendszabályok. Az országgyűlés üléstermein kívül az országházában nyert elhelyezést az ország levéltára (archívum regnicolare), a mai ú. n. régi országos levéltár, valamint az országos pénztár is. Előbbi az épületnek a kaputól északra eső két földszinti helyiségben nyert elhelyezést,

113

) míg utóbbinak az emeleti részekben bírt helyiségeit közelebbről már nem határozhatjuk meg.

114

) A rendi intézményeken kívül azonban gondoskodnia kellett Hillebrandtnak még az intézmények tisztviselőinek természetbeni lakásairól is. Közülük csak az országos allevéltárnok számára tudott az országháza emeleti részén egy 5 szobás lakást biztosítani, míg a többieket, nevezetesen az országos levéltárnokot, az országos pénztárnokot és az országház gondnokát a tulajdonképeni zárdaépület szomszédságában fekvő, de amattól elkülönített két kisebb klarissza-épületben (a mai Országház-utca 26. és Uri-utca 47. sz. épület) helyezte el. Ez a két kisebb épület alkotta volt ez időtől kezdve együttesen az ú. n. »kis országház«-at.

115

) Hillebrandt építette ki a zárda-udvar déli udvari szárnyát is, amely a klarisszák idejében csak egyes részleteiben volt kiépítve.