Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61
A M. KIR. BELÜGYMINISZTÉRIUM BUDAI VÁRBELI SZÉKHÁZÁNAK TÖRTÉNETE 33 Az Aigner-féle teleknek részben földszintes, részben egyemeletes épületei szerkezetileg nem voltak a rendházépülettel egyesítve. A Moldaufféle házzal együtt nyilván személyzeti lakások elhelyezésére s gazdasági célokra szolgáltak. A templom és vele együtt minden valószínűség szerint az Uri-utcai főépület is az 1743—1754. évek folyamán épült, 77 ) míg a Sütő-utcai telekrész beépítése a fentiekben ismertetett formában az 1770-es évekre tehető. 78 ) * II. József uralkodása a budai városfejlődés egy újabb fejezetének változásokban gazdag, mozgalmas bevezetése. A szerzetesrendek feloszlatásával és székházaiknak, templomaiknak világi célokra történt igénybevételével tetemesen tompítja azt a papi jelleget, amelyet a budai vár XVIII. századi városképének az aránylag szűk területen sorakozó egyházi intézmények kölcsönöztek. S ugyanakkor egyik-másik jelentéktelenebb földmű eltávolítása, a Dunához vezető út építése, nemkülönben a várhegy oldalában, a falak tövében elterülő területek egy részének magánépítkezések céljára történt átengedése az első, ha a szemlélő számára még nem is érzékelhető hasadásokat jelenti a városkép katonai, várszerű jellegén is. De ami így elveszett, vagy még csak veszendő volt a városkép színes tagoltságából, azt busásan kárpótolta II. Józsefnek részben talán éppen a szerzetesrendek székházainak fölszabadulása nyomán fogant másik elhatározása, amely mélyreható jelentőséggel bírt a város további fejlődése szempontjából. Értjük az ekkor még mindig Pozsonyban székelt központi kormányszerveknek Budára történt áthelyezését. A köztudatban Buda mindig úgy élt, mint az ország szíve, fővárosa. De visszavívása után még egy teljes évszázadnak kellett eltelnie s II. József racionalista, mindent a célszerűség rideg szempontjából mérlegelő, a hagyományokhoz való ragaszkodás által nem feszélyezett uralmának kellett jönnie, hogy a központi kormányszervek itteni összpontosításával a valóságban is azzá váljék s magáénak mondhassa a modern városfejlődésnek ezt az annyira nagy horderejű tényezőjét. Helyi vonatkozásban ezeknek a szélesebb körben is kiható változásoknak egyik legjelentékenyebb góca a bennünket közelebbről érdeklő két rendház is. A két egyházi ingatlan történetében új fejezetet nyitó kormányrendelkezések elseje az 1782 január 26-án kibocsátott rendelet, amely több szerzetesrend feloszlatását mondotta ki, köztük a Kláraszűzekét is. 79 ) A helytartótanács megkísérelte ugyan, hogy az uralkodót a véleménye szerint az ország törvényeivel ellenkező rendelet visszavonására bírja, 80 ) de eredménytelenül. II. József elhatározása megmásíthatatlan volt 81 ) s így néhány heti késedelemmel mégis csak sor került az egyes rendházak feloszlatására. A budai klarisszáknál I^aczkovics Imre pestmegyei alispán, mint a helytartótanács, Majthényi Imre kincstári ügyész pedig mint a m. udv. kamara részéről kiküldött biztosok 1782 április 10-én hirdették ki a feloszlató királyi rendeletet s vették át kezelésbe a rendháznak minden ingó és ingatlan vagyonát. 82 ) A rendtagok által szeptember közepére már teljesen kiürített 83 ) rendház és templom 5. Tanulmányok Budapest múltjából VI.
