Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története : adalék Buda topográfiájához 16-61
30 PAUIJNYI OSZKÁR rendház és e telkek közé való áthelyezésével törzsingatlanukhoz csatolják. Tette pedig ezt mind az utóbbira, mind az újonnan szerzett területre nézve a szokásos egyházi immunitás és adómentesség elismerése mellett. Azonkívül 411 frtnyi vételáron átengedett további 208n _ ölnyi területet az Uri-utca túlsó oldalán a rendházzal szemben elterülő két puszta házhelyből is, hogy a klarisszák azt cserébe adhassák a Mosbacher-féle telekért. 67 ) Bzzel szemben a rend megígérte, hogy az egykori karmelita telkeket ez utóbbi megvett telekrész kivételével, az 1718 április 29-i egyezség értelmében végérvényesen átadja a városnak s azok addigi használata fejében utólagosan 300 frt bért fizet. Megújította a hozománymentes rendi hely fenntartására vonatkozó kötelezettségét is. Végül pedig kötelezte magát arra, hogy a jövőben semmiféle újabb polgári telket nem vásárol, sőt, ha valami örökhagyás útján vagy bárminő más módon reászállana, azt is árlejtés útján vagy becsáron arra jelentkező polgári vevőnek engedi át. A klarisszák szemében az 1743. évi egyezmény csak bevezetője volt egy nagyszabású telekszerzési akciónak, amelynek célja a törzsingatlanuk hátában elterülő Sütő-utcai telkek megszerzésével rendház-telkük maradéktalan kikerekítése volt. Mi sem állt távolabb tőlük, minthogy az 1743. évi szerződésnek minden további telekszerzéstől eltiltó záradékát komolyan vegyék. S bízva összeköttetéseikben azt leküzdhetetlen akadálynak nem is tekintették. Az eredmény őket igazolta. A városi hatóság minden tiltakozása hasztalannak bizonyult. Az apácák újra meg tudták nyerni a királynő támogatását, aki gróf Bszterházy Ferenc tárnokmestert bízta meg a közvetítéssel s a magasabb helyről jövő nyomással szemben a város ismét engedni volt kénytelen. Az 1748 március 22-én kötött szerződésben 68 ) átengedte a rendnek az akkor már a város tulajdonát képező Körner-féle telket (az 1696. évi fölvétel 119-es telke), 69 ) amely a Mosbacher-féle telek szomszédságában feküdt. De ezen felül még ahhoz is hozzájárult, hogy a rend a Körner-féle telekhez csatlakozó Pascal- és Kolmann-féle telket is (az 1696. évi felvétel 118. és 117. sz. telkét) megvehesse, amennyiben sikerül neki azokat egy éven belül megszereznie. Bzzel szemben a rend kötelezte magát, hogy az 1743-ban az egykori karmelita-telkek területéből megvásárolt Uri-utcai telekrészt a Körner-féle telek ellenében visszabocsátja a város tulajdonába. Továbbá, hogy ellenszolgáltatásul a Pascales Kollman-féle telkek megvásárlására nyert engedélyért kibocsátja kezéből — vagy arra jelentkező polgári személynek, vagy magának a városnak eladja —• Uri-utcai törzsingatlanának a Sütő-utcai Aigner-féle telek hátában elterülő 9 öl és 2 láb széles részét. Az újonnan szerzett, illetőleg még csak megszerzendő ingatlanok egyházi immunitását s adómentességét a szerződés a következő föltételekhez kötötte : A rend Uriutcai törzs : ngatlanából kibocsátandó telekrész immunitását minden további nélkül átruházta az azzal hozzávetőlegesen azonos kiterjedésű. Kollmann-féle telekre. A város azonban kikötötte, hogy e mentesség a Kollmann-féle telek megvásárlása után is csak az Uri-utcai telekrész valóságos kibocsátásának időpontjában léphet érvénybe s annak bekövetkeztéig a Kollmann-féle telek városi joghatóság alatt marad s utána a rend az összes közterheket viseli. A Pascal- és Körner-féle telkek mentes-
