Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 167 nyilvános, emberekkel tele téren több gyalogos altiszt huszárnak öltözve és különösen tarka, ezerszínű selyemmel díszített egyenruhában élénk táncot lejtett, amelyet bájos cifrázatokkal és érdekes taglejtésekkel kísért. A kíváncsiak nagy tömege vette körül a jelenetet. Ezeknek egy része fiatal falusi emberekből állott. A falusiak bizonyára arra gondoltak, milyen kellemes lehet egy oly hadseregben szolgálni, ahol ily csinos egyenruhát, ily sokszínű selymeket hordanak és ily szép táncokat tanulnak. Ezalatt a táncoló altisztek felfüggesztik mutatványukat és hogy módszerük csábításait befejezzék, szavakra térve át, közelednek a fiatal kíváncsiakhoz és körülveszik őket. Addig csevegnek és dicsérik a kaszárnya gyönyöreit, magasztalják a mente és a dolmány harcias szépségét, addig isznak és mulatnak, amíg megegyeznek velük és aláíratnak egy-egy szerződést. De ezután tűnik ki, hogy ebben a pillanatban nincs üresedés a lovasságnál, tehát várni kell és a gyalogosokhoz menni. Bosszantó a csalódás, amely az új regruták arcán szánalmas vonásokban rajzolódik. De hát a szükség parancsol, a remény támogat, lemondanak és elszenvednek negyven napi vesztegzárt egy huszárló kilátásáért. A hónap végén ló még mindig nincs, de a vesztegzár tovább tart. így lassan megszokják az új helyzetet, a gyalogosok között is barátokat találnak, akiknek szintén megvan a maguk szeretetreméltósága. Már nem kérdés többé a selyem, a mente, a dolmány ; a reménybeli huszároknak most már csak keféről, vakaróról, istállóökrökről, lórúgásokról és a lovasélet egyéb apró örömeiről beszélnek. így a regruták lassan áttérnek a gyalogosok nézetére és elég jókedvűen elhatározzák, hogy sorsukat véglegesen egyesítik azokéval. Az altisztek, akik a sorozást végzik, valóságos kéjencei az ujoncfogásnak, rendszerükkel vásárrólvásárra, piacról-piacra házalnak és mindenütt ugyanazon szerencsével sorozzák be huszároknak a gyalogosokat. Ez annak a jele, hogy ügyességgel kell kezdeni, ha önkéntes gyalogosokat akarnak verbuválni. Pestre érkezésük másnapján a trónörökös tiszteletére a főhercegné ebédet adott a margitszigeti főhercegi pavillonban. A hercegnek annyira tetszett a sziget festői fekvése, hogy elhatározta annak mégegyszeri meglátogatását, azzal a céllal, hogy ott fürödni fog. Amint a megállapodás szerint a trónörökös Levis herceg társaságában megjelent, a sziget csúcsán egy csónak helyett tizet talált, amelyek zenészekkel és díszekkel megrakva a herceg megérkezésére vártak. A francia trónörökös beleugrott a vízbe, amire hatvan úszó követi példáját, őket követik a felvirágozott csónakok. A menet a fürdőházig úszott le, ahol újabb úszógyakorlatokat végeztek. Közben a látnivaló újszerűségétől csábított lakosság megszállta a partokat és éljen kiáltással üdvözölte a herceget és az ünnepély szereplőit, akik nem hazudtolták volna meg sem Tritont, sem pedig a Nereidákat. Este nyolcvan zenész hangversenyt adott a herceg tiszteletére, utána pedig színházba mentek, ahol a Belizár című operát adták magyar nyelven. Mint az útinapló megjegyzi, akkor a nagy színházakban egy tragédiát gyakoroltak, amelynek tárgya nemzeti volt ; a lakosok nagy türelmetlenséggel várták az előadás napját, amely történelmük legdrámaibb emlékét idézte fel és hazafiságukat is izgatta. * * *