Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15

PEST VÁROSA A KÖZÉPKOR ALKONYÁN 7 Március 22-én Fráter György a budai Dunaparton sáncokat emeltetett s onnan ágyuztatta a várost. Március 23-án a pesti Dunaparton is sáncokat emeltek a tímárok házainál (bey der L

edrer Heussern) s innen puskáztak a védőkre. Március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén nyolc nagy ágyút és két mozsarat hozatott át Fráter György Budáról s a Bécsi-kapu előtti sáncokból lövette a várost, de a falakban nem tudott kárt tenni (doch nit fast an der Mawer erkendt) s csupán március 26-ra sikerült a falon két kisebb rést törni (zway klayne L

oecher durchprochen). Március 27-én a városfal négy ölnyi hosszúságban leomlott (hat die Mawer gefeit bey vier Klaffter weyt) s a nyitva álló Bécsi-kapun át rohamot indítottak a város ellen, amely azonban nem járt eredménnyel. A városfal további leomlása után április 1-én utolsó rohamot indítottak az ostromlók a város ellen s miután az sem járt sikerrel, április 4-ikén visszavonultak a Rákosra s április 6-án Tolna felé távozott az egész sereg. Amint az előadottakból látható, az ostromlók a város északi oldaláról intézték támadásaikat, amit érthetővé tesz az, hogy a budai vár őrsége együttműködött velük s a budai várból is ezt a részt támadhatták a legkönnyebben. Az ostromló török sereg elvonulása csupán azzal magyarázható, hogy hírül vették Ferdinánd hadseregének a közeledését s nem érezték magukat elég erőseknek az ellenállásra. Ez a sereg rövidesen meg is érkezett Roggendorff Vilmos vezetése alatt s 1541 május 6-án megkezdte Buda ostromát, sikert azonban nem ért el s augusztus 26-án kénytelen volt elvonulni a vár alól. Amikor 1541 nyarán a felmentő török sereg beavatkozására Ferdinánd hadai kénytelenek voltak Buda ostromát feladni, Pest városa sem kerülhette el a sorsát. Nem is volt szükség rendszeres ostromra, mert a budai vereség megtörte az ostromló had erejét s jóformán harc nélkül adták fel Pestet, melyet 1541 tavaszán hősiesen meg tudtak védeni. Az 1541-ben kiadott »Gewisse Zeittung wenn der türkische Tyran in Hungern ankörnen . . . und wie und wann Pescht erobert« című nyomtatvány (Apponyi 180.) szól ugyan kisebb csatározásokról, ezek azonban csak a menekülő csapatok védelmi harcainak voltak tekinthetők. A Gewisse Zeittung szerint a Budáról érkezett csapatok megszállták ugyan Pestet, amint azonban tudomást szereztek a török sereg budai támadásáról, azonnal elhagyták a várost (wie nu gehoeret, das der Tuerch die unsern angrieffen, sind wider heraus geflohen). Amikor a török lőni kezdte Pestet, a budai helyőrség hat naszádon átjött a Dunán s hátulról támadta meg a várost, ezeket azonban sikerült kiűzni (die Offener hinaus bis so auff ir Nassada getrieben). Ezt az ellentámadást 800 huszárból s néhány muskétásból álló csapat (800 Hussern und etliche Buchsen schützen) hajtotta végre, amely minden valószínűség szerint magyarokból állott, akik kívülről siettek a város védelmére (zu den Porten hinein gedrenget). Ezek a huszárok a budaiak elűzése után először zsákmányolni kezdtek (haben sie die Gewelb und Wegen anheben zu plündern), aztán a naszádokon érkező török csapatokkal szemben is mindaddig tartották a várost, míg a támadók be nem fészkelték magukat a házakba s ki nem szorították a védőket. A huszárok menekülés közben kénytelenek voltak zsákmányukat elhagyni (das viel, was sie geplündert, dahin da müssen lassen) s minden a török kezébe került, a város gazdag katonai felszerelésével együtt. 300 kocsiról,