Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 15] A gazdasági vonatkozások mellett nem kerülték el Seipp figyelmét azok a jelenségek sem, amelyek a lakosság vallási életének megváltoztatására mutattak. Elmondja, hogy amióta az Óbudával szemben álló egykori trinitárius templomban tartott úgynevezett kiscelli búcsújárásokat betiltották, a szép épület magára hagyatva szomorkodik a kies környezetben. * A konstantinápolyi francia utazó szerint Budát a magyarság a világ első városának tartja és olyan romantikus elképzelésekkel van a reávonatkozásokban tele, mint amilyenekkel Westfáliában Thunder-Thuen-Trunk báró kastélyát szemlélik. Buda meglehetősen magas hegyoldala alján méltóságteljesen ömlik a Duna. Az utazó megjegyzi, hogy kétségkívül jó elgondolás volt a várost két, a folyó felé forduló hegyszorosba építeni, de katonailag előnyösebb volna, ha egy megerősített várost oly magaslatra építenek, amely Temesvár felé legalább is 20 mérföldnyi területet tekint át. A királyi vár elég szép épület, a város azonban éppoly csúf, mint amilyen drága benne az élet, mondja az utazó, amire alighanem a Elefántfogadóban nyert kellemetlen tapasztalatok indították. »Perfidus hic caupo«, mondja. Minden fáradságot megér azonban lemenni Pestre — jegyzi meg ezután. Miután megemlíti, hogy Budát, amely 1541 óta a törökök fővárosa volt, 1686-ban foglalták ismét vissza, érdeklődéssel kíséri a török vallás, művészet és szokások fontosabb emlékeit. Megnézte a templomokat, amelyek egykor mecsetek voltak, ezekben azonban egykori alakjukra már alig talál nyomot. Megtekintette a melegfürdőket is, valamint a Rácvárost, amelyet azzal a megjegyzéssel kísér, hogy itt szláv kolónia lakik. Számára Pest több érdekes dolgot mutatott, különösen mivel oly szerencsés volt, hogy megismerkedhetett Mitterpacher I^ajos egyetemi tanár, tudós pappal, aki a város nevezetességeinek megismerésében az utazók segítségére volt. Mitterpacher, akit nagyon egyszerű, de nagyműveltségű férfiúnak nevez, megmutatta neki a jól épült kollégiumot, amelyet eredetileg a jezsuitáknak szántak. Különösen az ásványtani gyűjtemény ragadta meg figyelmét. Ez a gyűjtemény méltán gazdag, hiszen Magyarországon oly gyakoriak a természeti kincsek. Magyarország és Erdély egyaránt bővelkedik vas- és aranybányákban, Kassa pedig a legbecsesebb opálokat szolgáltatja. Nagyértékű malachit-darabokat is látott itt. Elmondja, hogy a természettudományi gyűjtemény két részből áll. Az egyiket Marianne főherceg halála után az egyetem vásárolta meg. Ezt 25.000 forintra becsülik, míg a másik eladó. Előzőleg egy tanáré volt és a másikat fölülmúlja érdekes állatgyüjteménye miatt. Kétfejű nyúl, kettős bárány és mindenféle más apró csodák láthatók itt. * Hunter is megjegyzi 1792 július 8-án kelt levelében, hogy Buda a legnagyobb és legnépesebb város az egész királyság területén. Hangsúlyozza a város szép fekvését, megemlékezik erődítményeiről, gyönyörű vidékéről, amely kitűnő gabonát és még jobb bort terem. Szerinte kevés város van, amely Budánál több zaklatást ért volna meg. Utal a város török korszakára,