Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Fekete Lajos: Buda, Pest és Óbuda nem-mohamedán polgári lakossága 1547-ben és 1580-ban 116-136

BUDA, PEST ÉS ÓBUDA NEM-MOHAMEDAN POLGÁRI LAKOSSÁGA 127 x

) Ezekkel a keresztényekkel egy más forrásból, a zsoldfizetés vagy időszaki szemlék alkalmával készült helyőrségi névsorokból ismerkedhetünk meg. 2

) Az isztanbuli állami levéltárban 1937-ben Magyarországra vonatkozó számos dzsizje-deftert láttam, a legtöbbet igen szépen írva, bekötve. (Az európai gyűjteményekben őrzött defterek legnagyobb része csonka, töredékes). A török uralom első harminc évéből öt olyan kötet került kezembe, melyek — a temesvári vilajet kivételével •— a történelmi Magyarország egész hódolt területének összeírását tartalmazza. (V. ö. A török levéltárügy c. cikkemet a Levéltári Közlemények XV. k. 45. 1.) 3

) Az egyik a mohamedán időszámítás 954. évére (= 1547. febr. 21. — 1548. febr. 10.) vonatkozik, ezt röviden az 1547-iki összeírásnak fogom nevezni. A bécsi KónsularAkademie könyvtárának tulajdona, jelzete : Ms I F 21 (Albrecht Krafft : Die arabischen, persischen und türkischen Handschriften der k. k. orientalischen Akademie zu Wien, Wien 1842, 108. 1. CCXCI. sz.). A másik a mohamedán időszámítás 988. évére (1580. febr. 17. — 1581. febr. 4.) vonatkozik, röviden mint 1580-iki összeírást fogom idézni. A bécsi National-Bibliothek tulajdona, jelzete Mxt. 613 (Gustav Flügel : Die arabischen, persischen und türkischen Handschriften der kaiserlich-königlichen Hofbibliothek zu Wien, Wien 1865, II. k. 464. 1., 1374. sz.). Az utóbbi összeírást Velics Antal már használta és belőle a »Magyarországi török kincstári defterek« II. 530—554. 11. többi között a Budáról és Óbudáról szóló részeket közölte (forrásul a II. 554. lapon tévesen adja »Mxt. 580«-at). Úgy véljük, hogy a két összeírás feldolgozásával kapcsolatban célszerű lesz az utóbbi szövegét is újból kiadni. A National-Bibliothek és a Konsular-Akademie igazgatóságainak szíves előzékenységükért, mellyel a birtokukban levő anyag kölcsönadásával kutatásaimat messzemenően elősegítették, ez alkalommal is leghálásabb köszönetemet fejezem ki. 4

) Nyilván a középkori görög TC^i^cios-ból : primus cuiusque ordinis (Du Cange : Glossarium mediae et infimae graecitatis, Vratislaviae 1891, I. 1230). Ma a törökök perimkör-nek ejtik. 5

) A 25 zsidó 1547-ben jövevény, »vendég«. 6

) Kz is régi mohamedán szokás, annak analógiája, hogy a próféta apja, aki maga nem, hanem csak fia volt igazhívő, szintén az Abdullah nevet viselte. 7

) A török Arszlan (»oroszlán«) nevet középkori zsidók is viselték. 8

) A »szpáhi« tehát ebben a vonatkozásban küldöncöt jelentett. 9

) A XVI. század második feléből való török vámnaplókban az iparcikkeket hozó kereskedők sokszor említtetnek »diák« néven. 10

) A foglalkozást jelentő családnevek a budai 1547-iki összeírásban a következők (zárójelben az illető neveken szereplő felnőttek száma) : Ablakjártó (1), Ács (2), Akoljártó (1), Asztaljártó (4), Barbü (6), Borégető (,1), Csaplár (7), Frszénjártó (1), Esztergás (1), Fazakjártó (1), Fürdős (1), Harangozó (1), Kádos (1), Kalmár (1), Kapás (3), Kenyeres (1), Kerekárus (1), Kerekjártó (1), Korcsolás (3), Koroklás (1), Kovács (1), Költő (1), Mészáros (13), Molnár (4), Naszádos (1), Orgonás (1), Paizsjártó (1), Posztós (1), Sós (2), Sörös (5), Szabó (7), Szekeres (4), Szénégető (6), Szíjártó (2), Szűcs (3), Taligás (4), Tűjártó (1)

% 11 ) Lehetséges, hogy egy másik bírája is volt, mert az adót a pénztárba »Máté kovács pesti bíró« szolgáltatta be, nyilván a Szél-utcában lakó Máté kovács, noha bírói tiszte neve mellett az összeírásban nincs feltüntetve. 12

) Az 1547-iki pesti összeírásból <— ugyanazon indokolással, mint fentebb a budaiaknál tettük — szintén közöljük a foglalkozást jelentő családneveket : Ács (1), Asztaljártó (2), Barbil (1), Borégető (2), Csöbrös (1), Disznós (1), Fürdős (1), Hegedűs (1), Kalmár (4), Kordolás (1), Mártó (1), Mészáros (4), Nyírő (1), Ötvös (1), Posztós (1), Seres (1), Szabó (4), Szíjártó (1), Szűcs (1), Taligás (4), Vásáros (1), Varga (2). 13

) A »mahalle« megjelölést a törökök nem egyetlen utcára vagy térre, hanem egy házcsoportra szokták alkalmazni, melynek házai a névadó, talán csak ideális központ (pl. dzsámi, csurgókát, nagyobb magánépület) körül több utcát képeznek vagy érintenek ; így pl. a budai Zsidó-mahalle nemcsak a Zsidó-utcát, hanem annak bizonyos környékét, esetleg a Zsidó-utcán túlterjedő egész zsidó-negyedet is jelenthette.