Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Horváth Henrik: Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban 103-115
GÓTIKUS BRONZMOZSÁR A HALÁSZBÁSTYÁI KŐEM^ÉKTÁRBAN JQ9 alkotó és alakító energiáiról, melyek az idők folyamán az élet csodálatos meggazdagodására vezettek a görög-római örökségen keresztül. Nincsen itt szó tökéletes ellentétekről (már azért sem, mivel a klasszikus művelődés mindig valamilyen formában hatott), mégkevésbbé túlélt, fáradt kultúrának felváltásáról, helyettesítéséről, lelkileg vagy etikailag magasabb értékű áramlatok révén. Tanúi vagyunk a művelődéstörténeti tényezők lassú, de észrevehető átrétegezésének, melyek az idők folyamán tagadhatatlanul fokozottabb technikai tudáshoz és formai ügyességhez vezettek, de magukban véve még korántsem jelentették a kifejezési értékek feltétlen fokozását. Sőt nem egy területen be kell vallanunk, hogy középkori szellemiségünk, nem is egy várható lehetősége ezáltal menthetetlenül elmaradt. Nekünk, a még mindig erősen a historizmus légkörében élő szemlélőknek, az egyes korszakok határvonala, így a gótika és a reneszánsz elválása, magas történeti szükségszerűség lefolyásának tűnik fel, míg az elmúlt alkotó korszakok művészei és kézművesei egyszerűen arra törekedtek, hogy a folytonosan visszatérő feladatokat legjobb tudásuk szerint oldják meg. Az ilyen termékek rendesen aránylag függetlenek az uralkodói udvaroknál és hasonló gócpontoknál ható ihletektől. Ha most már a mozsarat lokalizálni akarjuk, a számításba jövő helyek különös történeti helyzetét, a földrajzi fekvés révén előállott különböző műveltségi tartalmakkal való telítettséget is figyelembe kell vennünk. Nagyobb arányú és igényesebb irányú feladatok esetén az emlékek bizonyos szórványos helyzete az egyházi és világi műveltségi arisztokrácia megrendelései folytán is könnyen magyarázható. Az iparművészeti és kézműves tevékenységen belül tapasztalható jelenségeknél azonban ezeknek a klasszicizáló elemeknek összesűrítése csak bizonyos nagyobb gócpontokon képzelhető el. Első helyen Buda jöhet számításba, mely már Zsigmond alatt a gótikus magyar ötvösség és a vele összefüggő egyéb fémművesség központja volt és töretlen vonalban belenőtt az új feladatkörbe és formavilágba. így tehát a valószínűségnek egy aránylag magas fokával állíthatjuk, hogy darabunk Budán készült. Itt meg voltak adva a történeti és művészi előfeltételek és csökkentetlen mértékben éltek tovább a régi magyar impérium összeomlásáig, Mohácsig. Sőt a magyar főváros ebben a félévszázadban felette alkalmas volt az ilyen ihletek kiváltására. A régi érmek ismerete és az éremvésői készség egyre több tért hódított. Az éremgyüjtés már lassan a műpártoló uralkodók és az új arisztokrata műveltség hordozói szükségszerű életformáihoz tartozott. Beatrix királyné Mátyás uralkodásának vége felé tárgyalásokat folytat ferrarai rokonaival Gonzaga bíbornok érem- és kámeagyüjteményének megszerzése céljából, mely tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak. 19 ) A II. Ulászló házasságáról folyó tárgyalások alatt pedig a forli-i apát 1492-ben Budáról kéri Lodovico Sforza ügynökét, hogy juttassa el Bianca Maria arcképét a magyar királyhoz, aki a maga részéről arcképmedaillonját fogja elküldeni. 20 ) Arcképmedaillonok kölcsönös kicserélése az egymásnak szánt fejedelmi jegyesek között későbben általános szokás volt. Az Ulászló képére vonatkozó kitétel az első magyarországi adat. Ehhez az újjáéledt gyűjtési tevékenységhez és az általa megihletett terme-
