Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15
Pest városa a középkor alkonyán. Ró mer Flóris volt az első, ki Pest középkori történetével behatóbban foglalkozott. 1873-ban jelent meg »A régi Pest« című munkája, amely minden érdemleges forrást számbavett, ami számára hozzáférhető volt. Eredetileg csupán »Pest városa műemlékeiről, régibb építményeiről s erődítéséről« kívánt beszámolni, ' e téren azonban kevés anyag állott rendelkezésére s az okleveles forrásokra is kiterjesztette figyelmét. Ez utóbbi téren már bővebb anyaggal rendelkezett, amit lelkiismeretesen törekedett feltárni. A formábaöntés terén azonban nem bizonyult mesternek, előadásmódja szakadozott s anyagát nem tudta kerek egésszé alakítani. Salamon Ferenc nagy monográfiájának 1885-ben megjelent II. kötetében kellene megtalálnunk a középkori Pest ismertetését, ez a monográfia azonban Budára helyezte a súlyt s Pestről alig mond többet Óbudánál. Ezenkívül Mátyás király halálával zárja ismertetését, a középkor következő évtizedeivel már nem foglalkozik, pedig Pest éppen abban az időszakban jut kiválóbb szerephez. Némethy Lajosnak 1890-ben megjelent »A pesti főtemplom története« című munkájában találjuk még a legtöbbet a középkori Pestről, amely munka címénél jóval többet mond, mert a város középkori egyháztörténetét tartalmazza. Különösen pedig a középkor utolsó évtizedeiről szólott bővebben, amit azzal indokolt, hogy teljesen fel akarta tárni azokat az okokat, melyek a középkor alkotásainak pusztulását eredményezték. Ezek meggondolása indított arra, hogy az emelkedő és hanyatló középkori Pest képét megrajzoljam, amit szerintem az is indokol, hogy az újabb irodalom is elhanyagolta ezt a témát. Nem az adatok bőségére, hanem jellegzetességére helyeztem a súlyt, s ha az eredmény vázlatszerűen is hat, a körvonalak mégis határozottan bontakoznak ki s teljesen elegendők ahhoz, hogy a középkori Pestről képet alkossunk. A mai Belváros helyén állott Pest városa az 1241. évi tatárjárás idején nagyobbszabású település lehetett, mert a tatárjárás krónikásai, Rogerius és Tamás spalatói esperes egyaránt feltűnő részletességgel emlékeznek meg a város pusztulásáról, amit csupán azzal tudunk indokolni, hogy jelentős hely volt. A tatárpusztítás hosszú időre megpecsételte a város sorsát, mert a visszatért menekültek nem a régi település helyén, hanem a budai várhegyen épült királyi vár közelében telepedtek meg, ahol újabb tatárveszedelem esetén hathatósabban védekezhettek. Ez az 3. Tanulmányok Budapest múltjából VI.
