Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102

98 BEUTZKY JÁNOS ez az adományozás esetleges királyi kényszer hatása alatt, arról nem beszélnek a fennmaradt emlékek. 1276-ban ngyanis Uza fia Péter a jenői révben levő földjét a margitszigeti apácáknak a tőlük kapott 25 ezüstmárka fejében rövid időre elzálogosította.

101

) Ha nem az ő tulajdonában lett volna a jenéi föld, akkor ez a zálogolás nem történhetett volna meg. Annak pedig, hogy a Kartal-nembeli Uza fia Péter és testvérei az apácáknak Jenő birtokot az 1264-ben és 1271-ben történt adományozások ellenére sem adták át, egyik legfényesebb bizonyítéka, hogy 1279-ben a Kartal-nembeliek annak fejében adták át Jenőt a kolostornak, hogy az apácák más, elzálogosított Kartalnembeli birtokokat kiváltottak a Káta-nembeli Jula comestol és azokat átengedték Uza fia Péternek és testvéreinek.

102

) A tényleges átadás azonban úgylátszik csak négy év múlva következett be, amikoris 1283 szeptember 3-án a budai káptalan igazolta, hogy Ok comes átadta a margitszigeti apácáknak Jeneu és Naney birtokokat.

103

) Látjuk tehát, hogy a Kartal-nemzetség Jenőtől csak a XIII. század végén vált meg. Figyelemre kell méltatnunk azonban még azt a tényt, hogy Jenőn királyi földek és királyi emberek is voltak.

104

) A Rákos-menti Pardővel határos Besenyőn pedig szolgagyőrök, a szolgagyőri várhoz tartozó népek laktak.

105

) Több, most nem részletezendő adat tanúsága szerint pedig az a nézetünk, hogy a Rákos-patak vonalától délre elterülő vidék teljes egészében a ducatus területéhez tartozott, amelynek központja Taksony, majd Solt volt. V. István egyik oklevelében a »ducatus Toxun« kifejezést használja

106

) ennek a hercegi uradalomnak a megjelölésére, amelyhez eredetileg Pest = Bécs is tartozott. Magában Taksony faluban szépszámmal laktak szolgagyőrök, ami szintén királyi népek területünkön való tartózkodása mellett szól.

107

) (L. az V. sz. térképvázlatot a 25. képen.) A mellékelt V. számú vázlatunkon megkíséreltük összefoglalni a keresztény királyság első két századára jellemző birtoklási adatokat. Látjuk, hogy tulajdonképpen három nagy uradalom érintkezési centrumában alakult ki fővárosunk. Ez a három nagyuradalom : a fehérvári királyi, a taksonyi hercegi és a Kartal-nembeli budai birtoktest volt. Ezeket a birtoktesteket az idők folyamán újabb, kiszakadó és elcserélődő birtoktestek kezdik tarkítani, de a lényegbevágó alapvonásokat csak hosszú évszázadok fejlődése tudta eltüntetni. * * * Megkíséreltük néhány vonással vázolni fővárosunk koraközépkori történelem-földrajzi problémáinak egyrészét. Meg vagyunk róla győződve, hogy megállapításaink újszerűségüknél fogva sok vitára fognak még alkalmat szolgáltatni. Kérjük azonban a kérdéssel foglalkozókat, hogy az ellenérvek és érvek keresése során tegyenek félre minden más alanyi szempontot és ne csak a merő szöveget, hanem magát az életet, az elmúlt, a kialakuló koraközépkori, oly sokszor félreértett magyar életet is nézzék. Nagy feladatok elé állít fővárosunk középkori múltjával foglalkozó minden kutatót a Kartal-nemzetség birtoklásának kérdése. Az első ilyen nagy feladat annak megoldása, hogy a Buda helynév eredetileg ennek a birtoktestnek melyik részére vonatkozik. Itt kétségtelenül helynévvándorlással, mégpedig északról délre való vándorlással állunk szemben. Szent-