Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161
EGY SIENAI SZEMTANÚ NAPLÓJA BUDAVÁR 1686-1 OSTROMÁRÓI, I55 »Szerencsétlennek érzem magam, hogy ennek az annyiszor hiába ostromolt fontos helynek védelmére vagyok rendelve s egyfelől a császár veje és sógora, másfelől a nagyvezír szorongat, amazok hősiesen harcolva, ez ridegen ellenállást parancsolva, anélkül, hogy segítségemre sietne. Akkora fontosságú ügyről van szó, melytől életem is függ, hogy kénytelen vagyok a vár feladását megtagadni s erre a jövőben sem fogom elhatározni magam. De a béke árául szívesen felajánlok bármilyen más magyarországi várat.« A báró erre kijelentette, hogy csak Buda átadásáról tárgyalhat és figyelmeztette a basát, hogy épp olyan tragikus végre lehet elkészülve, mint amilyen Németujvárt érte. Abdurrahman azonban szó nélkül vállat vont s csak mikor a követ már el akart menni, vezette egy másik helyiségbe, ahol a muftik és egyéb török urak jelenlétében ezeket jelentette ki : «Nem adhatom át ezt a helyet, amelytől kétszáz mérföldnyi országrész függ, azonkívül, hogy mintegy Törökország kulcsa is. Ezért csak megismételhetem előbbi ajánlatomat s azt legföljebb azzal egészítem ki, hogy csak az egész kereszténységgel megkötendő egyetemes béke ellenében határozhatnám el magam a vár átadására.« A báró ezt tudomásul vette azzal, hogy tovább fogja jelenteni, de nem hiszi, hogy az üzenetnek más következménye lehetne, mint az ostrom folytatása. Estefelé a fegyverszünet tényleg véget is ért s újra megszólaltak az ágyúk. 46 ) Nagy elkedvetlenedést okozhatott a keresztény táborban, hogy az augusztus 1-től 12-ig rengeteg munka és áldozatok árán készített aknák egymásután hatástalanok maradtak, sőt inkább építőiknek okoztak kárt, mert ezeket az eseteket Amerighi napról-napra szóvá teszi. Az augusztus 3-i kudarcban részt vett ugyan, de csak röviden említi, mivel a lotharingiai szakaszon kevés veszteséggel járt. Abból, hogy a bajorok e napon bejutottak a várkastélyba, annyi hasznuk volt, hogy »poterono riconoscere il sito del medesimo, il che molto gli haverà giovato ne futuri assalti.« 47 ) Augusztus 7-én a felmentő sereg közeledésének hírére gyalogságunk tábort változtatott, a sebesülteket és betegeket, valamint a sajkákat Szent Endre szigetére 48 ) szállították. Másnap vagy 4000 török és tatár jelent meg a bajor tábor fölötti magaslatokon, de a magyarokkal vívott kisebb csetepaté után ismét visszahúzódtak. A foglyok azt mondták, hogy további 2000 török áll Székesfehérvár alatt, a nagyvezír serege zömének beérkeztét várva. 10-én megint ugyanazon helyen tűntek föl a törökök, ezúttal az önkéntesek mentek ellenük, s bár jóidéig tartott a harc, csak egy halottat s néhány sebesültet vesztettünk. E napnak érdekes epizódja volt, hogy »4 ben montati Ussari s'avanzarono verso i Turchi, che a cavallo dimoravano fuori della Porta di Albareale, avvicinandosi tanto, che si poterono non solo parlare, ma darsi la manó, il che osservando i moschettieri spararno tanto, che uno solo hebbe gratie d'entrare in Buda, uno restö morto, e gli altri due furon fatti prigione e tormentosamente esaminati, ma non altro hanno detto che di haver da'Turchi richiesto se il Bassà voleva dar Buda, e come stavano a monizione e cose simili.« 49 ) Augusztus 11-én a kémek még azt jelentik, hogy a 40.000 törökből és 20.000 tatárból álló felmentő sereg a fehérvári úton halad, 12-én már a bajor szakasszal szemközt (Tétény és Promontor között) foglal állást a
