Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 47 pulvere reliquiis . . .« 1664-ben megjelent német és magyar nyelvű, majd többi kiadásában csak latin nyelven megjelent műve. A Mausoleum nemcsak magyar tárgyánál fogva, hanem elsősorban azért érdekel, mert latin eredetijének szerzője a korához képest meglepő műveltségű, írónak is kiváló, szerencsétlen véget ért Nádasdy Ferenc. Az albumszerű divatos Mausoleum rövidesen utat talált a Magyarország iránt érdeklődők könyvei közé. Barokk pátosza mintegy időszerű kiegészítője az 1664-i magyartörök irodalom nyomán támadt általános izgatottságnak és feszültségnek. A Mausoleumból indulnak vándorútra a magyar fejedelmek és királyok képei. Ügyes kiadók és élelmes kompilátorok, mint Happelius, velük teszik díszesebbé könyveiket és a XVII. század német olvasójának igénytelen képzelete rájuk aggat minden olyan vonást, mely a Magyarországra vonatkozó irodalomból lassanként a köztudatba szivárgott át. Végre a Mausoleum magyar multat felidéző és hazafias lelkesedéstől áthatott lapjai előkészítik a közvéleményt a török ellen indítandó nagy háborúra, melynek elkövetkezését a mű hirdeti s a közvéleményt a nagy leszámolásra készíti elő. 73 ) Mielőtt e nagy háború megindulásával kapcsolatos irodalmi közvéleményre térnénk át, megemlékezünk a török korszakbeli, XVII. századi népénekekről és ujságlapokról is. Az a nagy félelem, amely a XVI. század második felében Nyugateurópát elborítja, a népénekekben és ujságlapokban nyer legszemléletesebb kifejezést. A török kolosszus terjeszkedésének fázisai, a török uralma alá került városok, várak és területek harcai ezekben a nyomtatványokban kapnak legelevenebb színt s azt a meggyőződést keltik Nyugateurópában, hogy a török elnyeléssel fenyegeti a németség metropolisát, Bécset is. A nép Isten csapásának tartja a török veszedelmet, amelyet a haragvó Isten századok bűneiért küldött szigorú büntetéskép. Az egyszerű nép és a polgárság imádkozik, zsoltárokat és Jeremiás siralmait énekli a veszedelem idejében, míg a vezetők terveket kovácsolnak a török hódítás és pusztítás elhárítására. A legkisebb természeti tüneményt is az Úr intelmének tekinti és felhasználja az alkalmat, hogy a közelben vagy a távolban történt napfogyatkozásokból és elemi csapásokból az Úr haragjának egy újabb figyelmeztető jelét magyarázza. Budával kapcsolatban a város megszállásának kísérleteit is megéneklik ezek a népénekek. Különösen erős visszhangra talál az 1598. évi ostrom, amelyről a »Warhafftige Newe Zeitung« mint Buda visszafoglalásáról emlékezik meg. Az ének azonban Óbuda elfoglalása után keletkezett s így a szerző a visszavonulásról még nem szerzett tudomást. Anélkül, hogy e korszak népénekeinek és uj ságlapjainak részletekbemenő ismertetését nyujtanok, megállapítjuk, hogy valamennyin vallásos hangulat vonul végig. Alig van ének, amely ne szólna a keresztények bűneiről s arról a megállapításról, hogy bűneikért sújtja az Úr a keresztényeket a török veszedelemmel. A nagy veszély elhárításának egyetlen módja a bűnbánat. Alig találunk egy-egy éneket, amely imádkozás helyett fegyverre szólítaná a kereszténységet. Ez az általános jellemvonás azután annyira gyökeret vert, hogy az énekek beosztása és alaphangja szinte megegyezett egymással. Az első szakasz általában a kereszténységhez szól, majd néhány további szakasz az általános romlottságról emlékezik meg.
