Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 41 királyokról szóló tízlapnyi szövegét. Guillaume du Bellay már említett szereplése a regensburgi birodalmi gyűlésen Szapolyai János érdekében történt. Szerinte János király segítséget kért Ferdinándtól, hogy elkerülje a veszélyt, amely fenyegeti Pannoniát, a kereszténységnek ily védőbástyáját, de Ferdinánd nem volt hajlandó a magyar király követeit meghallgatni. S mivel János király nem talált barátra a keresztényben, az isteni gondviselés megszerezte neki a Hitetlen barátságát. Bellay a békét mindenek fölé helyezi és szent meggyőződéssel mondja, hogy az ellenséget összecsapás nélkül is el lehet hárítani. Jellemző kifejezése ez a francia hangulatnak, amely egyrészt az elfogult törökgyűlölet, másrészt pedig a törökkel való nyugodt foglalkozás hangjai között valami kiegyeztető nyugalmi állapotot keres.

31

) A francia missziós hit magyar-német köntösben jelenik meg Zsámboki (Sambucus) János Emblémáinak II. Miksához intézett ajánlásában. Az Embléma kötet Jacques Grevin fordításában jelent meg a francia könyvpiacon és oly fordulatokat tartalmaz, amelyeket Sambucus bizonyára a francia humanistáktól tanult el : Le Hongre te demande et t'a esleu pour Roy, Afin qu'a ton secours l'ennemy de foy, Dont il a tant receu de dommage et de perte, Soit chassé vistement de sa terre déserte . . ,

32

) A század vége felé mind sűrűbben hangzik fel a buzdítás a törökkel való harci érintkezés fölvételére. Jean de la Taille már egyenesen Magyarországra küldi a királyt, de az ő tirádája csak vetülete azoknak a hangoknak, amelyek a renaissance utolsó éveiben szólalnak meg a magyarországi harctérre való felszólítás jegyében. Mindezek a munkák azonban nem adnak öncélú magyar-török történetet. Valamennyi részint tanítási célzattal, részint pedig tudós anekdotaként ad elő egy-egy kiszakított darabot a török ellen folytatott harcok történetéből. Ezek után írja meg Martin Fumée 1594-ben »Histoire des troubles de Hongrie« (1581.) c. nagy munkáját, melyet mára megjelenése utáni években lefordítanak angolra és németre is. Fumée Magyarország történetét 1526-tól 1576-ig tárgyalja. Szerinte, amikor a török Európa felé közeledett, nem volt a világon nép, amely annyira gőgös, tétlen és bátorsága vesztett lett volna, mint a magyar. Isten mindezért úgy büntette a magyar népet, hogy fiatal királyt adott neki, akit csakhamar magához szólított és így a levert Magyarország a trónkövetelők martaléka lett. Fumée munkájának forrásai : Brodarics, akitől a mohácsi csatáról szóló beszámolót vette át, továbbá az erdélyi történeti vonatkozásokban Centorio, de akadnak részletek, amelyek forrásai nem ismerősek. Centorio történetébe beleilleszti a II. I^ajos király budai palotája előtt megjelenő fantom anekdotáját. E Győry János

33

) által ismeretlen eredetűnek minősített anekdotáról megjegyezzük, hogy ezzel az irodalomban még a »Duae centuriae singularium observationum . . .« c. 1685-ben megjelent török-magyar vonatkozású 200 anekdotát közlő német nyelvű munkában is találkozunk. A »Türkenfurcht« Németországban a franciáknál sokkal kiterjedtebb és részleteiben is gazdagabb irodalmat teremtett. Ami a franciáknál távoli, a németeknél közeli szemlélet tárgya volt és így érthető, hogy a félelem tárgyára való ráeszmélés irodalmi hatása is sokkal intenzívebb. A német irodalom töröktárgyú termékeinek különleges csoportját alkotják azok a