Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
38 KEXÉNYI B. OTTÓ tésekben teljesen hiányzik. A katasztrófa évében mindössze két, eddig ismert újság ismertette a történteket, de a következő esztendőkben a koronázási szertartások már jobban érdeklik a francia közvéleményt, mint az előrenyomuló török. Ami az ujságlapok tárgyát illeti, a francia beszámolók is minden fontosabb ütközetről megemlékeznek. A német irodalmi közvélemény hazánk történetének eseményeivel a XIV. század óta foglalkozik. Ez az érdeklődés azonban szintén nem tárgyilagos. Amikor a XIV. század végén a német népénekekben a magyarság története fölmerül, a megemlékezés hangja gyűlölködő és ezt a hangulatot a magyar király udvarában megfordult vándorköltők magasztaló énekei sem ellensúlyozzák, hiszen ezeknél a magasztalás mértéke mindig a jutalom nagyságától függött és így kevés közük volt a valóságos közvéleményhez. 16 ) Pedig a külföld irodalmában a magyarság megismertetése már a könyvnyomtatás feltalálásának korszakával megkezdődik. Aeneas Sylvius Piccolomini (II. Pius pápa) 17 ) 1474-től megjelent történeti munkáiban és leveleiben a Hunyadiak koráról tárgyilagos hangon ír. Capistrano Szent János életrajzaiból az olasz közvélemény ismerte meg I. Ulászló király török elleni küzdelmeit. 18 ) Petrus Niger domonkos szerzetesnek, 19 ) Antonius firenzei érseknek 20 ) és Angelus Politianusnak 21 ) Mátyás királyról, a királyi palotáról, egyeteméről és könyvtáráról szóló magasztalásai, a magyar szentek legendagyüjteményei, 22 ) Thuróczi krónikája 23 ) pedig alkalmasak voltak arra, hogy európaszerte megismertessék azt a népet, amelynek a következő évszázadokban oly fontos szerep jutott a kereszténység és európaiság védelmében. Ez a tudós irodalom azonban szélesebb körben nem talált visszhangra. A magyarság sorsa iránti jóakaratú érdeklődés és részvét hangja csak akkor érvényesül, amikor a török előrenyomulás híre vészkiáltásként járja be Európát és különösen a német birodalmat. Az események további fejlődését azonban, noha visszafojtott lélekzettel, de általában tétlen várakozásban leste az egész nyugati Európa. A magyarországi eseményekről leginkább a történeti népénekek és az ujságlapok közleményei találtak hitelre a Nyugat közvéleménye előtt. Ezek nem egyszer különböző kiadásokban változó szövegekkel a fantáziára hatni kívánó fa- és rézmetszetű képekkel jelennek meg. E két műfaj a XVI. és XVII. század közvéleményének legőszintébb és legközvetlenebb kifejezője. Szervesen összefüggnek, egymásból fejlődtek. A népénekek az ujságlapok gyökerei, ősformái, később az ujságlapok anyagából kapnak új tárgyakat és terjesztésük is egyformán történik. Az ujságlapok tulaj donképen prózában feloldott, szélesebb körben való terjesztésre szánt népénekek. A különbség köztük leginkább a tárgyilagosság, vagy inkább a tárgyilagosság hiányának mértékében van. A népénekes állást foglal az eseményekkel szemben, dicsér vagy gáncsol, amint ezt pártállása és legtöbbször anyagi érdeke is megkívánja. Az ujságlap szerzőinek szubjektivitása inkább abban áll, hogy a leírt eseményekbe minél több újszerűséget igyekszik belevinni, de magának az eseménynek és szereplőinek megítélésében többnyire vagy tárgyilagos marad, vagy pedig a közhangulat tolmácsa. Az ujságlap szerzője sokkal több konkrétumot vesz fel tudósításába, mint a népénekes, aki egyéni hangulatának ködébe burkolja
