Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33
26 GÁRDONYI ALBERT szigetről, a másik Budát nyugat felől, a harmadik pedig Óbudát észak felől ábrázolja. A Budát ábrázoló két metszet olyan részleteket tartalmaz, amelyek csupán természet után készült vázlatok alapján voltak előállíthatók. Ilyen vázlatok készítésére a hosszú török háború bőséges alkalmat nyújtott s Dillich mint nagytudású és lelkiismeretes művész ismeretes. Az Óbudát ábrázoló metszet középpontját magaslaton álló s körfallal övezett várszerű épület képezi, melytől északnyugatra kisebbnagyobb falromok közül gúlaszerű épület emelkedik ki. Az előtérben kapubejárat látszik, melytől balra, közvetlenül a Duna partján nagyobb egyházi épület romjai meredeznek. Az utóbbiak olyan festőién vannak elrendezve, hogy a puszta képzelet művének mernők venni, ha a budai metszeteken látható István-torony, továbbá az úgynevezett Csonkatorony nem tanúskodnának Dillich metszeteinek természethűsége mellett. Dillich 1600. évi óbudai metszetének hű mását tünteti fel az 1605-ben kiadott »E'ixcovoycacpía aller deren Ungarischer Staett, Voestungen, Castellen und Haeuser« című munka, melynek metszeteit a címlap tanúsága szerint Wilhelm Peter Zimmermann készítette. Az Óbudát ábrázoló metszet Pálffy Miklós 1596 január 22-én végrehajtott jobbágyszöktetését tünteti fel, a magyarázó szöveg évszáma azonban tévesen 1595-tel van megjelölve. Ez a metszet egészen szolgai módon vette át a Dillich 1600. évi ábrázolását s csupán annyiban különbözik tőle, hogy a menekülő lakosok, az ingóságok elszállítására szolgáló ökrös szekerek s az öregek, nők és gyermekek számára rendelt két dunai hajó ábrázolásával van kiegészítve. Dillich krónikájának 1606. évi második kiadásában is megtaláljuk az Óbudát ábrázoló metszetet »Alt Ofen« felírással, ez a metszet azonban némileg eltérő az első kiadásban közölt metszettől, mert a Margitszigetet is felöleli s ezenfelül Buda és Pest is látszanak rajta, amelyek az első kiadás óbudai metszetéről hiányoznak. Egyébként Óbuda ábrázolása lényegét tekintve egyező az első kiadás metszetével, a várral koronázott magaslat azonban nerr emelkedik ki olyan élesen s mellette déli irányban egy másik magaslat is látszik a metszeten, melynek szabályos alakja s lapos teteje arra mutatnak, hogy hajdan külön rendeltetése lehetett. Nem valószínűtlen, hogy ez volt a Dillich eredeti vázlata, amelyről az első kiadás számára két metszetet készített, a második kiadásnál azonban visszatért az eredeti vázlathoz. Dillich krónikája 1609-ben harmadik kiadásban is megjelent, ekkor azonban a tartalomnak megfelelően újabb címet kapott, nevezetesen : »Kurtze Beschreibung und eigentliche Abrisse dero L änder und Festungen, so der Türcke bis dahero in Europa zum Theil mit Krieg angefochten, zum Theil aber gantz under sein Joch bracht, samt der Ungarischen Chronika Wilchelmi Dillichii«. Az új kiadás szerzőjét pontosan megjelöli az ajánlás következő része : »Clarissimis et spectatissimis viris etc. Wilhelmus Dilichius etc. En habetis tandem, amici, Chronicon Ungricum idiomate nostro tertio editum etc.« Az Óbudát ábrázoló metszet mindenben egyező a második kiadásban található metszettel, semmi új nem foglaltatik benne. Ezt a metszetet használta fel aztán Birken »Donau Strand« című munkájában amely Nürnbergben jelent meg 1683-ban, s 1684-ben »Der vermehrte
