Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt» A török hódoltságot úgy szokás jellemezni, mint amellyel gazdasági romlás és népi pusztulás járt. Bz a jellemzés csupán annyiban helytálló, amennyiben a hódoltság terjesztése harc útján történt, mert harc nélküli terjeszkedés esetén a romlás és pusztulás is elmaradt. A pusztulás és romlás tehát nem a hódoltság, hanem a harc következménye volt s ezt a harcot török és német ugyanazon módszerrel vívta, amint erre Takáts Sándor ismételten rámutatott. A hódoltság alá jutott vagy hódoltság alól felszabadított területekre mindkét oldalon gondot viseltek, mert munkáskezekre a földművelés érdekében mindenhol szükség volt, ahol a földből hasznot akartak látni. Buda és Pest 1541-ben harc nélkül jutott a török kezébe s ennek az volt a következménye, hogy az épületekben nem esett kár s a lakosság nem pusztult el. Amennyiben kár és pusztulás történt, az az 1541. évi török megszállás előtti időkre vezetendő vissza, amikor Buda és Pest egyaránt sokat szenvedtek a török-német ellentétek miatt. Szerémi György szemtanuként számolt be róla, hogy mikor 1526 október 31-én János király kíséretében ide érkezett, Budán és Pesten csak puszta kéményeket és temetetlen holttesteket látott mindenfelé. (Cumque Buda Pesth extunc desolata esset, tantum murata fumaria aparebant et multa cadavera circumjacentes (!) per vicos et plateas. — Bpistola de perditione regni Hungarorum 129. 1.) Bz a pusztulás a győztes török sereg műve volt, aminek ugyanakkor az ország nagy része áldozatul esett. Szemtanuként számolt be Szerémi György az 1530. évi ostromról is, mely október 31-től december 14-ig, tehát teljes ötven napon át tartott. Roggendorff Vilmos ostromágyúi hatalmasan működtek ez alatt az idő alatt, mert a várfalak az északi és nyugati oldalon leomlottak (Menia Budensia ex parte domini Francisci Orszagh totaliter ad terram destruebant. — Id. m. 286.1.) s a várfalakon belüli házakban is sok kár esett. János király 1531 január 8-i okleveléből tudjuk, hogy a budai polgárok a védelem céljaira házaikat és házi berendezésüket is feláldozták (ut domos quoque suas non solum lignis ad aedificandum fabricatis, sed etiam portis, januis, ladulis, scriniis aliisque id genus necessariis ornamentisevacuarunt), tehát, amit az ostromlók megkíméltek, azt a védők tették tönkre. Az 1541. évi török megszállást közvetlenül megelőző német ostrom is sok kárt tett a városban s ha a felmentő török sereg idejében meg nem érkezik, bizonyára teljesebbé lett volna a pusztulás. (Verancsics munkái I. k. 173. s kk.) Ha tehát a törökkori Budáról kedvezőtlen képet festettek a XVI. század folyamán itt járt külföldiek, az nem írható kizárólag a török hódoltság rovására, hanem