Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270

250 BÁNKÉVY GYÖRGY csapatok vásár útján jutottak, egyelőre Budán kellett maradniok.

35

) Beck ezeket a Margit-szigetre vitette.

36

) A hódítók és rabszolgavásárlók azonban meg akarták kapni foglyaikat és ezért a várparancsnok október 3-án megkérdezte a Haditanácstól, »ob er denen Christen ihre gefangene Tirckhen solle ausfolgen lassen«. A Haditanács október 31-én elrendelte a török foglyok összeírását, különös tekintettel a tőlük követelhető váltságdíjra és az erődítési munkálatoknál való alkalmazásukra, bár a munkájuknak Beck szerint nem sok hasznát lehet venni.

37

) A foglyok között a török Budán előkelő állást betöltött férfiak is voltak. így mindjárt a később kereszténnyé lett Csonka bég, Abdurrahman basa helyettese, azután a budai főszámtartó (defterdár) és más hivatalviselt török férfiak. Rájuk már igen fontos szerep várt : felvilágosítással kellett szolgálniuk a megszállás alatt gyakorolt török közigazgatásra vonatkozólag, hogy ezzel megkönnyítsék az új szervezésben fáradozók munkáját. Ez a kényszer a törökökre nézve nem volt lealázó, sőt a török gazdálkodás helyességének elismerése rejlett benne : a kincstár törekvése persze az volt, hogy minél jövedelmezőbbé tegye az új szerzeményként visszahódított területeket, sőt látni fogjuk, hogy egyes esetekben enyhének találta a török mintát és súlyosabb kötelezettséggel terhelte meg a lakosságot.

38

) A hadvezetőség és az udvar ezenkívül az elrejtett pénzösszegek, értékek és kincsek felfedését is várta az előkelő és így feltevése szerint tájékozott törökök vallomásától. Az első napok gazdag zsákmányától vérszemet kapva szívesen csapott fel mindenki kincskeresőnek. A kincsásás egyik napról a másikra elterjedt foglalkozás lett a katonák körében. A Haditanács hamarosan megtette az ellenintézkedéseket. A romok közötti ásásnak és az értékek felkutatásának jogát magának tartotta fenn és intézményesen gondoskodott arról, hogy kincsásást illetéktelenek ne végezhessenek. A »Schatzgraben« tehát Beck várparancsnok hivatalos hatáskörébe volt utalva, de ő szeptember 20-án csak azt jelenthette, hogy az ásás folytatása ellenére sem akadnak másra, mint beomlott, üres helyiségekre. A könnyű meggazdagodás reménye azonban nem hagyta nyugodni az embereket, hajtotta őket, hogy titkon kutassanak elrejtett, vagy eltemetett értékek után. Ezért a Haditanács szeptember 28-i leiratában rendeletet közöl a várparancsnokkal, hogy » . . .werde . . . das Schatzgraben durch offenen Trummelschlag verbotten«. Ibrahim budai basának, Abdurrahman elődjének — akit még 1685-ben kivégeztek — a városon kívül elfalazott pénzéről, kincseiről és drágaságairól maga a volt basa feleségének anyja, aki a Felvidéken élt, tett jelentést. A Kamara Beck várparancsnokhoz fordult, hogy Werlein inspektor jelenlétében hozassa napvilágra az értékeket, de figyelmeztette az illetékes közegeket is, hogy a török nő Budára kísérése a kincs feltalálása érdekében »under der Hand, und nit vili Geschray davon zu machen, beschechen möge«.

39

) Amikor Buda bevétele után harmadnapra megnyütak a Vár kapui, arról is kellett gondoskodni, hogy azokat be is lehessen ismét zárni. Budán azonban nem volt található egyetlen megfelelő lakat sem. Ezt Beck szóvá is tette a Haditanács előtt és Werlein inspektor szeptember 29-én a Kamarától 30 darab nagy lakatot kért, melyet október folyamán meg is kapott.

40

) Furcsa ellentét, hogy amíg Budára még köznapi berendezési