Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270
248 BÁNRÉVY GYÖRGY fordult a Budára vezetendő élvezhető, egészséges ivóvíz ügyében. Előadta, hogy a várbeli kútvíz egészségtelen, míg a Pálvölgyben fakadó üde forrásvizet kevés költséggel be lehetne vezetni. A Kamara tüstént leírt Werlein inspektornak Budára (nov. 13.) és utasította, hogy vizsgálja meg a pálvölgyi és esetleg más források helyzetét, csináltasson hozzávetőleges költségvetést a vízvezeték építési munkálatairól és készítse elő azokat haladéktalanul. Nemsokára más megoldás lehetősége is felmerült. A Kamara tudomást szerzett arról, hogy a török időkben létezett Budán egy vízemelő szerkezet, mely a Vízivárosból a Várba csöveken át hajtotta fel a Duna vizét. A Kamarának az a véleménye, hogy ezt a gépezetet kevesebb költséggel és rövidebb idő alatt lehetne rendbehozni és üzembe állítani, mint a pálvölgyi vízvezetéket megépíteni. Végeredményben azonban ennek a vízemelő gépezetnek egyelőre legcsekélyebb nyomát sem találták, úgyhogy gondolni kellett arra az egészen egyszerű és kezdetleges megoldásra, amellyel a török is segített magán : hogy t. i. egy-egy lóra akasztott bőrtömlőkben szállította a Várba a dunavizet. Egyelőre azonban nem maradt más hátra — mivel a tarthatatlan helyzeten sürgősen segíteni kellett —, mint a kutak vizének megtisztítását elrendelni. Ez meg is történt. A Kamara november 20-án, majd december 18-án ismételten felszólította Werlein inspektort, hogy gondoskodjék a víz ihatóvá tételéről, sőt közölte vele az eljárást is : forró kősót kell a fertőzött vízbe helyezni. A kutak azonban oly mélyek és szűkek, hogy Werlein az éppen távollevő Ceresola építőmester visszaérkezéséig — a dologban járatos szakember hiányában — nem foghatott a feladat teljesítéséhez (dec. 28.). Werlein egyébként egy új, kellően széles kutat szándékozott ásatni a mai Dísz-tér tájékán (auf dem Plaz), abban a reményben, hogy ott jó vízre fognak bukkanni. Ezt a reményét arra alapította, hogy a közeli pincékben kielégítő víz volt található. Az új kút Werlein terve szerint egyszersmind tűzoltási célokat is szolgált volna. 27 ) Elmondottuk már, hogy Vorster élelmezési igazgató mindjárt a visszafoglalást követő első napokban utasítást adott a Várban megmaradt és használható állapotban a győztesek kezére jutott élelmiszerek felhalmozására és megőrzésére. Vorster a Kamarához intézett szeptember 8-i jelentésében így ír : »Man kan auch noch nit wüssen, was etwa in den tüeffesten Kollern und Gewölbern an Munition oder Proviant verschittet ist.« A palota falainak tövében tényleg találtak is nagymennyiségű kétszersültet, kősót és köleskását. Vorster pontos leltárba foglalta az így felfedezett élelmiszereket. Kősóból az év végéig körülbelül félezer darab került elő a palota területén a bajor rés mellett (an der Bayrischen Breche). A romok közül kiszabadított élelmiszereket természetesen meg kellett tisztogatni : ez a művelet még a következő év elején is foglalkoztatta Wilffersheim élelmezési tisztet. 28 ) A győzők zsákmánya tüzérségi felszerelésben és lőszerben különösen gazdag volt. Cornaro, illetőleg Grimani jelentései körülbelül 300 ágyúról számolnak be. 29 ) Börner Kristóf tüzérezredes Sybert Viktorin alezredest ajánlotta a Haditanácsnak a talált szerek leltározására. Sybert szeptember 20-án be is mutatott egy jegyzéket, ezt azonban a bécsi Kriegsarchiv-ban az iratokkal együtt kiselejtezték. A Haditanács szeptember 29-én Rabattá Rudolf gróf főhadbiztos útján újból intézkedett ebben az ügyben, majd
