Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161

156 VÁRADY IMRE hatalmas tábor s arra kényszeríti Károlyt, hogy kilépjen a circumvallatióból s mindent előkészítsen a nagyvezír részéről a következő napra várt támadás elfogadására. A szokatlan részletességgel és szemléletesen leírt 14-i ütközetben alighanem Amerighi maga is résztvett. A körülbelül 10.000 janicsárral és spahival közeledő török ellen Dünewald generálist küldte ki Károly, kilenc más ezreddel és néhány száz magyar huszárral, akik először bocsátkoztak harcba s bár »combattessero valorosamente, furono dalia fiera moltitudine degli avversari sforzati a piegare«, de Dünewald idejében felfogta az ellenséges lökést s a csata a törökök minden elszántsága ellenére a mieink győzelmével végződött. Félmérföldnyi vonalon 300-nál több török holttest hevert, 500-an foglyul estek s 10 ágyú került a császáriak kezére. Minden halott zsebében 4—4 magyar aranyat találtak : ezzel akarta a nagyvezír növelni emberei harci kedvét. De ez nem igen sikerült, mert a később elfogott törökök azt vallották, hogy a szétszórt katonaság legnagyobb része nem tért vissza a táborba. A mieink ez alkalommal 60 zászlót is zsákmányoltak, melyeket Károly Bécsbe küldetett, miután előbb a sáncokra voltak kitűzve, s értésükre adta a várbelieknek, hogy beszélni akar velük. Célja az volt, hogy ezek meggyőződjenek a nagyvezír vereségéről, de a basa muskéta-tüzzel felelt a felhívásra. A 15-én kihallgatott foglyok, köztük egy Budáról menekült francia, azt mondták, hogy a nagyvezír akár »a costo di tutto l'Esercito« meg akarja tartani Budát. 16-án nagy sikerrel lőtték a mieink a palisszádokat, de mert rohamra nem került sor, »furno dall'inimico piantate piü forte.« A törökök 20-i kísérlete, hogy segítséget vigyenek a várba, Caprara és Heissler lovasságának közbelépésén meghiúsult. A török lovasok nagy része, amilyen sebes vágtában tört be a circumvallatio egy átjáróján, olyan gyors futásban volt kénytelen visszamenekülni. Alig száz török jutott be a várba,

50

) ezeket a basa üdvlövésekkel fogadta, de legalább 400 halottat hagytak a táborban, míg a mi részünkről csak nyolc ember esett el és többen megsebesültek, Santini őrgróf máltai lovag, a salzburgi ezred kapitánya pedig foglyul esett.

51

) 21-én »era tale Tapprensione dell'inimico, che ci stava alla costa«, hogy egy asszony lármája, amelyet azért csapott, mert meg akarták lopni, elég volt ahhoz, hogy az egész tábor fegyverbe álljon. Másnap sikeres rohamot intéztek a mieink a vár ellen, bajor részről elfoglalták a tüzérség által már erősen megrongált legmagasabb pontot (az István-tornyot) s az ellenség hiába igyekezett elvesztett állásait heves ellentámadásokkal visszanyerni. 24-én

52

) a török megújította kitörését a bajor szakaszon, ott, ahol »haveva la guardia il Tenente Colonnello di Sassonia (Plötze)«, aki ugyan visszaverte a rohamot, de tizenhatodmagával holtan maradt a falak alatt, ahonnan tetemét a spahik a városba cipelték.

53

) 26-án Lotharingiai Károly a legközelebbi roham megkönnyítésére a nagy rondellától a palisszádokig vezető hidat építtetett, melyet a gyújtóbombák ellen földdel takartak be, s hogy megakadályozza a kémeknek vagy a tatároknak a vizén való átkelést, a Dunát egy ügyes szerkezettel »in forma di catena con punti lunghi (Tüzes Gábor láncos gerendái), che passa dalla riva del Danubio alla punta deirisola di Santa Margarita« elzáratta.