Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161

154 VÁRADY IMRE Miközben másnap ezek kijavításával foglalkoztak a császáriak, a török előbb Lotharingiai Károly oldalán körülbelül 200 emberrel, majd hamarosan a brandenburgiak ellen sokkal erősebb csapatokkal kitört a várból s miután cselből majdnem a falakig visszahúzódott, fokozott dühvel vetette magát újból a keresztényekre. »I Talpazi, cioè gl'Ungheresi a piedi

41

) avanzarono contro i Turchi, ma presto piegando cagianarono qualche confusione tra nostri.« Végül megérkezett a tartalék, mire a törökök tüzérségüktől fedezve, visszavonultak. Az ágyútűz csodálatosképen nem tett kárt »a persone di qualità«, csupán Starhemberg főhadsegédének vitte el egy golyó mindkét lábát »corne un rasoio«. Közemberekben azonban mintegy 40 halott és sebesült volt a veszteségünk, aminek elviselését csak az könnyítette meg, hogy az ellenség még nagyobb károkat szenvedett : »Una salus miseris socios habere penantes«.

42

) Július 26-a Amerighi szerint a másnapra elhatározott roham előkészületeivel telt el. A minden oldalról megindítandó támadás célja volt »prendere posto nelle rondelle e muraglie, da che dipendeva l'avanzamento per l'espugnatione della piazza.«

43

) A 27-i események egészén természetesen nem képes áttekinteni, de a leglényegesebb mozzanatokról tudomása van s amit maga is átélt, mint a török aknák által okozott borzalmakat, élénk színekkel írja le. A három óráig tartó véres küzdelemben, melynek az est beállta vetett véget, keresztény részről körülbelül 10.000 ember vett részt. Az ostromlók hősiessége minden szakaszon egyaránt bámulatraméltó volt s ennek megfelelően veszteségeik is meglehetős egyformán oszlottak meg. Hogy közemberekben ez a veszteség mekkora volt, nem tudja Amerighi, és csak a bajorok és szászok sebesültjeit és halottait említi számszerint.

44

) Annál pontosabb azonban a tisztekről készített jegyzéke, melyben több, Károlyinál elő nem forduló névvel találkozunk (pl. Pini, Marwitz és Zacchi vezérőrnagyok, Schlick ezredes, báró Gera, Aspremont tábornok öccse, Kscalona herceg és ennek egy rokona stb.)

45

) Július 28-án és 29-én folytatódott a harc, mégpedig olyan hevességgel, »corne se fusse stato il primo giorno dell' assedio«. A mieink homokzsákokkal erősítették meg fedezékeiket, a török palisszádjait javította s bár kövek, nyilak, gránátok, bombák és lobbanó gömbök röpködtek, robbantak szüntelenül, a keresztényeknek egy három ágyús üteget sikerült a rondella előtt üzembe helyezniök, mely csak azért nem tüzelhetett állandóan, hogy ne akadályozza meg aknászaink munkáját. Ez utóbbi hasznosnak bizonyult, mert mikor 31-én Károly és Miksa egyidejűleg újból felszólították Abdurrahmant a vár feladására és ez tagadó választ adott, Károly felrobbantatta az aknát s ezzel a várbelieket megijesztve, a parancsnokot rábírta, hogy maga kérjen fegyverszünetet az alkudozásra. Két aga érkezett túszként a bajor választó táborába, aki a maga részéről báró Kreutz alezredest küldte egy tolmáccsal a várba. A követet nagy udvariassággal fogadták a törökök, de nem vezették a basa elé, hanem fényes lakomához ültették, melyen rizst, csirkét, sült húst, finom süteményeket, szörbetet és kávét szolgáltak föl s többek között a keresztény táborban uralkodó olcsóságról beszéltek. Végre a basa magához kérette az alezredest, szőnyegekkel gazdagon kárpitozott deszkasátrában hellyel kínálta meg s így szólt hozzá :